Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

kutatás céljából, vagy a német-magyar kulturális kapcsolatok mélyítésére irányuló céllal Berlinbe jövő magyar tudósok vendégül fogadása; a német-magyar kulturális kapcsolatok ápolása és elmélyítése társadalmi érintkezések, előadások, tanfolyamok, kiállítások, hangversenyek, kiadványok stb. által; felvilágosító és közvetítő működés a magyar és német kulturális intézmények és testületek, valamint tudományos pályán működő személyek érintkezései tekintetében." 1935-ig a Collegium élén a kurátor, a főfelügyelő állt, de az igazgató vezette az ügyvitelt, és ő őrködött „az egész intézet fegyelmi rendjén". A Collegium tagjai lehettek: „1. a magyar állam által rendelkezésre bocsátott vagy más ösztöndíjat élvező, továbbá a megállapított teljes vagy féldíjat fizető, tudományos pályán működő, avagy ily pályára készülő magyar állampolgárok; 2. az Intézetbe hasonló feltételek mellett kivételesen felvett külföldiek." Emellett természetesen tudományos vagy kulturális céllal Berlinben tartózkodó magyar vendégek fogadására is volt lehetőség.

63 A berlini Collegium Hungaricumba pályázat útján lehetett bejutni. A pályázati hirdetmények szerint az ösztöndíjasok október közepétől július végéig (1933-tól november elejétől július közepéig) „teljes ellátást (lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás, napi háromszori étkezés, mosás és orvosi kezelés) kapnak a kollégiumban... és tanulmányi kiadásaikat is a kollégium fizeti. Az ösztöndíjak a következő tudományágak között oszlanak meg: jog- és állam-, közgazdaságtudomány, bölcsészet-, nyelv-, természettudomány, orvostudomány, műegyetem." Kizárólag 35 év alatti diplomás férfiak vagy legalább négy félévet végzett egyetemi hallgatók jelentkezhettek, 1933-tól pedig már csak azok a diplomások, akik „szaktanulmányaikban különleges irányban magukat tovább akarják képezni, avagy valamely tudományos intézetben kutatómunkát akarnak végezni".

64 Ajelöltnek német nyelvtudását igazoló egyetemi bizonyítványt is be kellett szereznie. 1934/35-től az „Országos Ösztöndíjtanács... az ösztöndíj adományozás előfeltételei közé felvette azt is, hogy a jelölt tartozik Hazánk viszonyait oly tökéletesen ismerni, hogy érdeklődő külföldieknek - különösen szaktanulmányaival kapcsolatban - helyes útbaigazítást és tájékoztatást tudjon adni... A vallás és közoktatásügyi Miniszter Űr nagy súlyt helyez arra, hogy ma, amikor az ország lakosságának 92%-a magyar nemzetiségű, a magyarságot a külföldön képviselő ösztöndíjasok nevének is magyar csengése legyen. Ennélfogva... kéri a Kar tanártestületét, hogy már a pályázati kérvények benyújtása alkalmával a pályázókat nyomatékosan szóbelileg figyelmeztetni méltóztassék arra, hogy a nem magyar hangzású nevűek igyekezzenek ösztöndíj kérvényük benyújtásával egyidejűen közvetlenül a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz névmagyarosítási kérvényüket is benyújtani, hogy az esetleg elnyerendő ösztöndíjjal már magyar névvel mehessenek külföldre."

65 Az első tíz, magyar állami ösztöndíjat kapott kollégista 1924 őszén érkezett a Collegiumba. Számuk fokozatosan emelkedett, majd állandósult (1925/26: 16, 1926/27: 32, 1927/28: 34, 1928/29: 32, 1929/30: 31, 1930/31: 29), 1931/32-től (18) csökkent, később 10-14 fő között maradt (1932/33: 13, 1933/34: 11, 1934/35: 12, 1935/36: 13, 1936/37: 13, 1937/38: 11, 1938/39: 10, 1939/40: 12, 1940/41: 14, 1941/42: ll).

66 A háború közepén visszaállt a „régi szép időket" idéző állapot: 1942/43-ban 31-en, 1943/44-ben 21-en laktak magyar állami ösztöndíjjal a Collegiumban. 1944/45-ben is öten jöttek volna, ők azonban már nem tudták elfoglalni helyüket, mivel a Collegium épületét a berlini magyar követség sajátította ki.

67 Összesen tehát 370 esetben kb. 270 személy kapott magyar állami ösztöndíjat a berlini Collegium Hungaricumba. (Sokan több esetben nyerték el az ösztöndíjat, ezért jóval kevesebb a személyek száma.) Természetesen nemcsak magyar állami, hanem egyéb 20