Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

„Ha már a gazdasági helyzetre való tekintettel ily nagy arányú leszállítás érte az ösztöndíjakat -jelentették ki 1932 februárjában —, azt legalább további leszállítások ne kövessék. A kollégiumok visszafejlesztése... helyrehozhatatlan csapást jelentene a magyar tudományos életre. Éppen ezért, ha vezetőségeik módot találnak arra, hogy más jövedelmekkel (bérletek, idegen ösztöndíjasok) segítsék át intézeteiket a válságos időszakon, az így szerzett pénzek teljes egészükben az illető kollégiumok javára és további ösztöndíjasok kiküldésére fordíttassanak."

59 Berlinben ennek megfelelően fizető ösztöndíjasokat is fogadtak ezentúl, a Collegium helyiségeinek egy részét - ahogy erről már szóltam - az itteni egyetemnek adták bérbe. A kultusztárca 1932/33. évi költségvetési vitájában Östör József előadó keserűen mondotta: „Azok..., akik örülnek annak, hogy kiváló magyar kultúrintézmények megszűnnek, örülhetnek és vígan dörzsölhetik a kezüket, amikor azt mondom, hogy az idei költségvetésbe felvett 400 000 pengőről ez a tétel leszállíttatott 130 000 pengőre, vagyis 66%-kal... Az idei, vagyis az 1931/32. évi költségvetési évben 112 egészhelyes és 36 félhelyes kollégiumi tanuló és ösztöndíjas volt, magukban a kollégiumokban pedig el volt helyezve 83 egészhelyes és 29 félhelyes, illetőleg kedvezményes kollégiumi tanuló, együttesen tehát 97, átszámítva a fél helyeket egész helyekre; ezzel szemben a mostani költségvetés szerint... ez a szám leszállott 30 egészhelyes és 50 félhelyes tanulóra, úgyhogy... 55 azoknak az egész helyeknek a száma, amelyek a magyar ifjúság részére biztosítva vannak... Berlinben az egyetem lesz az, amely a helyiséget szemináriumi célokra bérbe fogja venni..."

60 A Collegium Hungaricumok intézményét egyre többen és egyre hevesebben támadták, sokan azt követelték: szüntessék meg ezeket az intézményeket. Hogy a felső vezetés véleménye is megváltozott a klebelsbergi időkhöz képest, ékesen bizonyítják Hóman Bálint miniszter 1933. május 31-én a Parlamentben mondott szavai: „Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy elvi tekintetben nem vagyok barátja a kollégiumi rendszernek. Ha rajtam állna: a szabad ösztöndíjak rendszere mellett döntenék,... mert én a nyelvkészség elsajátítása s az illető ország megismerése szempontjából fontosabbnak és helyesebbnek tartom a szabad ösztöndíjakat. Mivel azonban a kollégiumok már megvannak, ez idő szerint nem kívánok ennek az elvi álláspontomnak érvényt szerezni..."

61 Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem - ennek joghatósága alá tartoztak a Collegiumok - igazgatótanácsa még 1934 januárjában is „sajnálattal állapította meg, hogy a külföldi ösztöndíj akció keretei évről-évre szűkíttetnek, holott az akció jelentősége a megindítás óta nemhogy csökkent volna, hanem ellenkezőleg, még emelkedett. Közép-Európa politikai helyzetének kialakulásában Magyarországra igen fontos szerep vár és új helyzetében az országnak rendkívül nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy minél több megfelelően képzett, a külföldi viszonyokkal ismerős és külföldi összeköttetésekkel bíró szakférfiú szolgálja a magyar jövő megalapozásának munkáját. Ezért tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat [azaz a minisztert], hogy a külföldi ösztöndíj akciót különös figyelmében részesíteni és a Collegium Hungaricumok tanulmányi lehetőségeinek a jelenleginél nagyobb mértékű kihasználását megfontolás tárgyává tenni méltóztassék."

62 A berlini Collegium Hungaricum a Gyűjteményegyetem Tanácsának igazgatása alatt állt, az ösztöndíjasok kiküldéséről pedig az 1927 :XIII. törvénycikkel alakított Országos Ösztöndíjtanács döntött. A szabályrendelet szerint a berlini Collegium „rendeltetése: A tagul felvett, tudományos pályára készülő, avagy ily pályán működő ifjak berlini tudományos kutatásainak, szaktanulmányainak, általános művelődésének, német nyelvi ismereteinek és a német szakkörökkel való tudományos összeköttetéseinek céltudatos előmozdítása; 19