Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

februári előterjesztésben arra (az egyébként Sztójay által többször használt érvre) is felhívták a figyelmet, hogy „ily kultúrintézetre azért is szükség volna, mert a berlini Collegium Hungaricum és egyetemi intézet igazgatója, dr. Farkas Gyula egyetemi nyilvános rendes tanár német állampolgár, német köztisztviselő s így a vezetése alatt álló intézmények nem mindenben képesek a németországi magyar kulturális felvilágosító munka intézésére és irányítására".

49 Végül is a „magyar kultúrintézet" alapításának terve lekerült a napirendről. A kiszemelt igazgatók - Nékám Sándor, Tamás Lajos és Pukánszky Béla egyike sem vállalta a megtisztelő felkérést, s a kultuszminisztérium sem lelkesedett túlságosan az ötletért. Az ezzel kapcsolatos iratokból mégis érdemes idéznem, hiszen kiválóan érzékeltetik azt a légkört, amelyben akkoriban a berlini Collegium Hungaricum működött. Egy 1943 február végi feljegyzés szerint „magától értetődik, hogy akárhogyan végződjék is a mostani háború, egy németországi Magyar Kultúrintézetre mindig szükség lesz, hogy a mindenkori Németországot a mindenkori Magyarországról megfelelően tájékoztathassuk. Az ez idő szerinti politikai helyzet szintén magától értetődővé teszi, hogy ez a Kultúrintézet... a megvalósulás stádiumába lépjen. Alig található azonban indok arra, hogy a szóban forgó intézet éppen most olyan keretek között induljon meg, amilyent berlini követségünk javasol. Egy ilyen irányú berendezkedés határozott demonstráció, amelynek már nemcsak kulturális, de erős és félreérthetetlen politikai színezete is van." Ezért „lényegesen szerényebb keretek mellett" lehetne csak a kultúrintézetet megszervezni, így „nem demonstrálunk, hanem eleget teszünk német részre is kinyilatkoztatott azon elhatározásunknak, hogy Berlinben Magyar Kultúrintézetet állítunk fel és olyan intézetet szervezünk 1943 tavaszán, amely a dolgok kialakulásától függően bármely pillanatban feltűnés nélkül, tetszés szerint felnagyítható vagy esetleg kicsinyíthető... Politikai és kulturális sikerekért sohasem áldozhatunk eleget... Felmerül azonban a kérdés, hogy Németországban, ahol a legmagasabb államvezetés éppen a közelmúltban drákói és spártai rendszabályokat hozott be, ahol a Birodalmat a hivatalos államvezetés egyetlen »fegyverkovács-műhelynek« nyilvánította, ahol a tudományos élet aktív és passzív tagjai, működésükre való tekintet nélkül, hatalmas százalékban harctéri szolgálatot vagy háborús munkálatokat végeznek, ahol tehát az a közönség, amely felé a szóbanlévő Kultúrintézet gesztióit gyakorolni óhajtaná, 80 százalékban elaggottakból, kiskorúakból és asszonyokból, tehát magasabb szempontokból ítélve értéktelen elemekből áll - célszerű-e ilyen hatalmas összeget nagyrészt a látszat kedvéért feláldozni?... Éppen a legnagyobb összegeket költő [és Magyarországgal szomszédos, vele szembeni ellenséges államok is rájöttek arra, hogy azok a problémák, amelyekért ez idő szerint az úgynevezett «kulturális propagandát» folytatják, a háború kialakulásától függnek, s ezért mostani gesztiójuk ennek megfelelően tartózkodóbb s a várakozás álláspontjára helyezettebb... A személyi kérdésnél csak az az egy szempont lehet irányadó, hogy ne a gomb kedvéért varrassék meg a kabát, hanem a kész kabátra kell a megfelelő gombot felvarrni."

50 Bár 1943 tavaszán már a „kultúrintézet" céljait szolgáló póthitel igényléséről is szó volt,

51 mielőtt az erre irányuló „tárgyalások érdemben megkezdődhettek volna, bekövetkezett Németországnak [a] totális háborúra való átállítása, majd a német birodalmi főváros erőteljesebb légi bombázása". 1943 végén a kibombázott magyar követség is a Collegiumba költözött, így „Berlinben [a] magyar kultúrintézet szervezésének ügyét el kellett halasztani".

52 Sztójaynak tehát nem sikerült elképzeléseit megvalósítania. Ellenlábasa, Farkas Gyula 1945 tavaszán - miután a Collegiummal együtt lakását, 16