Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

könyvtárát és ingóságait is elveszítette - családjával Alsó-Bajorországba menekült. Bár vissza szeretett volna térni Berlinbe, hogy újra elfoglalja tanszékét, de az emigrációból érkezett korábbi munkatárs, Wolfgang Steinitz is erre a posztra pályázott, így a szovjet hatóságok támogatását élvezve, természetesen ő nyerte el az állást... Farkas Gyulát 1946 decemberében a göttingeni egyetem finnugor szemináriuma tanárának nevezték ki. 1947 nyarától oktathatott, s 1953-ban lett ismét professzor. 1958 júliusában hunyt el.

53 A Collegium anyagi alapja és a „haszonélvezők": az ösztöndíjasok Természetes, hogy a lehető legszorosabb volt az összefüggés a Collegium Hungaricum költségvetésbeli támogatása és az ott lakó állami ösztöndíjasok száma között. Az épület megvásárlása kapcsán már utaltam arra, hogy a kezdeti időkben a Collegium igen komoly összegeket kapott otthona megvételére, átalakítására és berendezésére. Klebelsberg rendkívüli szívóssággal, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter jóváhagyását is megnyerve igyekezett Graggerrel egyeztetett akaratát keresztülvinni. (Ehhez persze a körülmények is kedvezőek voltak, hiszen a szigorú feltételekhez kötött népszövetségi kölcsönből sokkal könnyebb volt a tudományos, kulturális programokat finanszírozni, mint mondjuk, a katonai fejlesztést.) 1926-ra már erősen felduzzadt a Collegium és a Magyar Intézet Magyarországról is pénzelt kiadványainak a költségvetése, ezért adminisztratív trükkök alkalmazásától sem riadtak viszsza. „A jövőre nézve a miniszter úr azt kívánja - tudósította 1926 februárjában Magyary Zoltán Graggert - és ebben teljesen igaza van, hogy a kiadványaid költségvetését válasszuk teljesen külön a szintén különválasztandó tudományos intézet és főiskolai Collegium Hungaricum költségvetésétől. Ezáltal elkerüljük azt, hogy a berlini kollégium annyival drágábbnak tűnjék fel a többieknél, mint eddig."

54 Ugyanezen esztendő április 28-án, ugyancsak Magyary arra figyelmeztette Graggert: a következő tanévi költségvetési tervnél „nagy egyszerűségre kell törekednünk, mert nagy rezsi mellett oly sokba kerül egy-egy ösztöndíjas, hogy nehezen kivédhető támadásoknak tennők ki a kollégiumi rendszert. A tanulmányi kiadások terén is takarékoskodnunk kell és ugyanezt Lábánnál [a bécsi Collegium igazgatójánál] is teljes határozottsággal kellett érvényesítenünk, mert színházra, vezetésekre, kirándulásokra, bármily kívánatosak is, állami pénzeket igazán nem áldozhatunk. Ezt vagy az ösztöndíjasok saját zsebükből vagy a[z egyetem Magyar Intézete] Barátok Egyesületének jövedelmeiből kell fedezni. így számítottunk ki 54 280 márkát, kereken 55 000 márkát. Tamedly fizetése természetesen ezen kívül esik, hasonlóképpen az Ungarische Jahrbücher és Bibliothek támogatása, amire nézve külön tervezetet, illetve költségvetést kérek, hogy azzal is jókor foglalkozhassunk."

65 Gragger 1926 novemberi halálát követően hosszú éveket vett igénybe a meglehetősen összekuszált pénzügyek rendezése. Mint kiderült, a Collegium épületének vásárlására és az átalakításra szánt összegek három különböző bankban, ráadásul Gragger magánvagyonával összekeverve, Gragger nevén voltak elhelyezve. Tamedly Mihály igazgató csak 1929-ben tudta lezárni az elszámolást: e szerint a ház megvétele, átalakítása és berendezése összesen csaknem 1 400 000 márkába került (a - mint láttunk- tervezett 1 200 000-rel szemben).

56 Az 1927-es átadás után azonban a Herz-palota fenntartási költségei - ellentétben a bécsi és a római Collegium-ingatlanokkal - mindvégig alacsonyak voltak, éppen a korszerű és gazdaságos átépítés következtében. Az 1926/27. évi költségvetésben a kultusztárca beruházásaira előirányzott 17