Levéltári Szemle, 47. (1997)
Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - Böőr László: A tanácsi iratok sorsa Pest megyében 1956 októberében / 3–8. o.
BÖŐR LÁSZLÓ A tanácsi iratok sorsa Pest megyében 1956 októberében Az 1956-os magyarországi forradalom vidéki sajátosságairól kialakult kialakított kép egyik legjellemzőbb ismérve volt a nagyméretű iratpusztítás, iratmegsemmisítés említése. Ezt a tényt olvashatjuk szinte valamennyi helység forradalmi vezetőinek bírósági ítéleteiben. A leírások szerint a „huligánok", a „csőcselék" vagy egyszerűen csak az „ellenforradalmi bandák" támadásának egyik általános célpontja volt a néphatalmat megtestesítő szervek a tanácsok, pártbizottságok - épületeinek megtámadása és a működésük következtében keletkezett iratok megsemmisítése, elégetése. Az 1957 tavaszán készített eseményleírásokban a tanácsi és pártiratok megsemmisítése tudatos, előre megtervezett, az iratok válogatás nélküli pusztítására irányuló vandalizmus volt. Az iratok megsemmisítéséért, az irattárak feldúlásáért több személy ellen eljárást indítottak és börtönbüntetéseket szabtak ki. Az alábbiakban kísérletet teszünk a forradalom alatti iratpusztítások sajátosságainak megvizsgálására. Vizsgálatunk tárgya egy megye, Pest megye tanácsi irattárainak, iratainak sorsa 1956. október 24-étől kezdődően. Pest megye központi fekvésénél, népességének számánál, területének nagyságánál fogva az ország legjelentősebb megyéjének számított 1956-ban is. Területét tekintve ekkor a harmadik legnagyobb (6384 km 2 , az ország területének 6,8%-a), míg népessége alapján a legnagyobb megye. (1957. január l-jén 750 000 a jelen lévő népesség száma, ami az ország össznépességének 7,8%-át jelentette.) Közigazgatásilag Pest megyének 4 városa (Cegléd, Nagykőrös, Szentendre, Vác), 11 járása és 181 önálló tanácsú községe volt. A megye egyik sajátossága, hogy megyeszékhelye egyben az ország fővárosa is. Körbeveszi a fővárost, így a főváros hatása mindenkor rendkívül meghatározó volt. 1956-ban a megyéből mintegy 100 000 dolgozó járt be mindennap Budapestre, de a megye egész lakossága is közvetlenül érezte az ottani események hatását. A bejáró dolgozók látták és tapasztalták a fővárosban történt eseményeket, bizonyítottan cselekvő résztvevői vagy áldozatai voltak azoknak. Témánk szempontjából azonban jelentősebb azon személyeknek a szerepe, akik a közlekedés elakadása miatt nem tudták lakóhelyüket elhagyni vagy, a budapesti fegyveres harcok miatt nem tudtak munkahelyükre bemenni. Ok azok, akiknek egész nap nem lévén otthon munkájuk a híreket hallgatták, és aktív résztvevőivé, gyakran szervezőivé váltak a helyi eseményeknek. A főváros közvetlen közelségével magyarázható az is, hogy a forradalom első napjaiban általános volt a fővárosi fiatalok, fiatal értelmiségiek megjelenése a megye városaiban, községeiben. A korabeli dokumentumok elemzése egyértelműen mutatja jelenlétüket, „erjesztő" hatásukat, de az is tény, hogy tevékenységük a helyi eseményekben - pl. a tüntetéseket követő eseményekben - már jelentéktelen. 3
