Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár óbudai új épülete / 3–10. o.

4. kép Kutatóterem (Fotó: Hatlaczki Gábor) Fenti adatokból rögtön kitűnik, hogy hazai viszonylatban jelentős nagyságrendű levéltárépületról van szó. A telken belül adott a hasonló méretű bővítés lehetősége. Az épület (lásd 1. sz. kép) harmonikusan illeszkedik természeti környezetébe. Megjelenésében nem hivalkodó, ugyanakkor kellemes benyomást tesz a szemlélőre. Belső kialakításában a célszerűség szempontja a meghatározó, ez helytakarékosan, de biztosítja a levéltári funckiók megfelelő ellátását, és a személyzet is kényelmesen elhelyezhető a munkaszobákban. A felszín alatti négy szinten (lásd a 2. sz. képen lévő hosszmetszetet) vannak az iratraktárak, a felszín alatti első szint és a földszint közé szerelőszintet építettek be. A földszinten (lásd a 3. sz. képen lévő alaprajzot) a jobb szárnyon a fedett gépkocsibeálló és rakodórámpa, a fogadó raktár és a kisebb rendezőterem, a portalanító- és szárítóhelyiség, valamint a ruhatár, a bal szárnyon pedig az épületfelügyeleti központ, a rendészeti szolgálat és a gondnokság helyiségei, a melegítőkonyha és ebédlő, a mikrofilmműhely és a hozzá tartozó munkaszobák, továbbá a mikrofilmraktár és a könyvraktár található. Az emeleten körben helyezkednek el a munkaszobák. Ezek három oldalról a bal szárnyon az üvegtetős kutatótermet (lásd a 4. sz. képet), a jobb szárnyon pedig a szintén üvegtetős előadó- és kiállítótermet (lásd az 5. sz. képet) fogják közre; a főhomlokzati részben középen társalgó és dohányzó van. Legfelül, a tetőtérben találjuk a felvonók gépházait, továbbá a fűtő- és klímaberendezések központi gépeit. 7