Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár óbudai új épülete / 3–10. o.

LAKOS JÁNOS A Magyar Országos Levéltár óbudai új épülete Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke és Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter 1997. február 28-án ünnepélyesen átadta rendeltetésének a Magyar Országos Levéltár új épületét, amely Budapest III. kerületében, Óbudán, Bécsi út 314-324. sz. alatt a szovjetek által 1991-ben elhagyott volt Budai Nagy Antal laktanya területén létesült. Az eseményen számos közéleti személyiség vett részt. Köztük volt Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, több országgyűlési képviselő, minisztériumi főtisztviselő, és megjelentek a társintézmények (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) vezetői. Természetesen ott voltak az épület tervezői, a lebonyolító és a kivitelező cégek vezetői. Az eseményről bő terjedelemben beszámolt a Magyar Televízió és a Duna Televízió több hírműsora és az írott sajtó. A magasrangú személyiségek jelenléte és a média érdeklődése nem volt véletlen. Hazánkban meglehetősen ritkán emelnek új levéltárépületet, inkább a más célra készült objektumok átalakításával szokás enyhíteni az elhelyezési gondokon. Csupán néhány kivételt említhetnénk az elmúlt évtizedekből. Igazán jelentős nagyságrendű, a funkciók teljes körének (ellátását lehetővé tevő levéltári célépület azonban nagyon régen, az első világltáború idején épült Magyarországon. Akkor készült el a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri palotája, amely a 20-as, 30-as években Európa egyik legmodernebb levéltára volt. A most átadott óbudai létesítmény megfelel a mai kor igényeinek, befogadóképességével, tárolóberendezéseivel és kialakítási módjával messze kiemelkedik hazai levéltárépületeink sorából. Az építkezés előtörténete és megvalósítása A80-as, 90-es évek fordulóján, a rendszerváltoztatás idején, amikor az államigazgatásban és a gazdaságban mélyreható változások kezdődtek, ugrásszerűen megnövekedett a levéltárak iratátvételi kötelezettsége, amit raktári férőhely hiányában képtelenek voltak teljesíteni. Hasonló helyzet jellemezte az akkor még kettéválasztva működő nemzeti intézményt, az Új Magyar Központi Levéltárat és a Magyar Országos Levéltárat is. Utóbbi ugyan elvileg lezárt levéltárként funkcionált, de az illetékességébe tartozó 1945/48 előtti kinnlévő banki, vállalati iratanyag mennyisége megközelítette a 3000 folyómétert. Halaszthatatlanná vált tehát a raktári kapacitás növelése. Eleinte a szovjet hadsereg által használt, éppen üressé vált meglévő laktanyaépületek körében tájékozódtunk. így jutottunk el az óbudai laktanya területére, ahol hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a leromlott állapotú legénységi 3