Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár óbudai új épülete / 3–10. o.

1. kép Az épület főbejárati frontja a melléképülettel (Fotó: Hatlaczki Gábor) épületek levéltári célra nagy ráfordítással felújítva is csak korlátozottan lettek volna alkalmassá tehetők. Ezért inkább egy újonnan létesítendő levéltárépület lehetőségét vizsgáltuk meg. A készülő csődtörvény hatására sikerült elérni azt, hogy a Kormány 1032/1991. (VII. 9.) határozatával az óbudai laktanya területének egy részét a Művelődési és Közoktatási Minisztérium rendelkezésére bocsátotta levéltárépítési célokra. Ezt követően felgyorsultak az események. A minisztérium megbízást adott a Pro Domo Műszaki Tervező Kft.-nek egy kb. 50 000 fm iratot befogadó levéltár tanulmánytervének kimunkálására. A dokumentum - figyelembe véve a pozsonyi és a bécsi levéltárépítések tapasztalatait is - 1992. február végére készült el, és szakmai vitára került. Ebben részt vett Buchmann úr, a tapasztalt német levéltárépítési szakember, aki írásban és szóban egyaránt hasznos tanácsokkal szolgált. A Magyar Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár vezető munkatársaiból álló szakmai bizottságban komoly véleménykülönbségek alakultak ki. (Akkor már megszületett az 1991. évi LXXXIII. törvény, amely rendelkezett a két központi levéltár 1992. július 1jével történő egyesítéséről.) Két koncepció ütközött össze: az egyik (a MOL-é) egy modern, véglevéltári funkciót betöltő, a másik (az ÚMKL-é) egy valamiféle átmeneti levéltárként működő épület emelése mellett sorakoztatott fel érveket. Végül az első változatot fogadta el a minisztérium, azzal a részleges kompromisszummal, hogy egy nagy rendezőterem céljaira melléképítményt toldanak a főépülethez. A tervezett létesítmény nagy tömege miatt az adott környezetben nem jöhetett szóba magas ház építése. Ezért a négy raktári szint föld alatti elhelyezésében állapodtunk meg. (Mellesleg ez az elhelyezés lényegesen olcsóbbá tette a klímaberendezés működtetését.) 4