Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - Matkó László: Kormos László (1919–1996) / 76–78. o.

Kormos László 1919-1996 „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásodat..." Az 50. zsoltár megeró'sító' szavaival vettünk búcsút a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének elnökétől, a Nemzetközi Levéltári Tanács egyházi szekciójának titkárától, a tudós tiszteletestől, a tisztelt tudóstól. A Magyar Országos Levéltár, az állami és egyházi levéltárosok képviselőivel őszintén idézhetjük az ősi debreceni mondást: „Jókedvében adott Téged Nékünk az Isten." A tudós lelkész temetése szeptember 9-én volt a debreceni köztemetőben. Törökszentmiklóson született, édesanyja Joseph Haydn testvérének egyenes ági leszármazottja volt. A tudományok területén a távoli unokaöcs karmesterként jeleníti meg a homo summa elegantia stílust. Teológiai tanulmányait a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen folytatta 1944-1945ben, kutatói pályája ekkor indult el, és komolyabban kezdett foglalkozni a történelemmel, felvette a történelem szakot, majd 1964-ben történelemből doktorált. A történeti segédtudományok - paleográfia, diplomatika, szfragisztika - felé fordult figyelme. A szfragisztika bibliográfiáját összeállította, amelyet folyamatosan gyarapított fényképfelvételek külföldi megrendelésével. így kerültek gyűjteményébe Németországból Lecoy de la Marche, H. Grotefend, Berchem, Seyler pecséttani művei. Alaposan tanulmányozta a ref. kollégium kézirattárában lévő Heineccius 1709-es művét. Ötvenhat művet jelölt ki tanulmányozásra a pecséttani irodalomból, majd a történeti feldolgozás szempontjait állította össze (használat története, forma és anyag, különleges szempontok). Az előkészítő munka után következett a gyűjtés a Tiszántúlon. így gyűjtötte össze az egyházközségeknél található pecsétek rajzait, lenyomatokat készített, valamint fényképfelvételeket. Gyűjteménye a levéltárban található, amely nem azonos a Nagy Sándor által végzett pecséttani gyűjtéssel. Nagy szeretettel emlékezett híres tanáraira: Révész Imrétől egyháztörténelmet, Erdős Károlytól görög nyelvet és exegézist, Kállay Kálmántól héber nyelvet, Vasady Bélától dogmatikát, Bárczy Gézától nyelvészetet, Varga Zsigmondtól vallástörténetet és asszír-babiloni nyelvet tanult. A filozófiai fakultáson történelemre Szabó Dezső tanította, neveléstudományra Karácsony Sándor, magyar nyelvre Juhász Géza, filozófiára Tankó Béla. Varga Zsigmond és Tankó Béla pedig a híres erdélyi filozófus, Böhm Károly növendékei voltak. A tudomány és a hit kapcsolatában a független szabad hozzáállást, azaz objektív, oknyomozó történeti kutatást, a hit és a filozófia éles elhatárolását hirdették. A böhmi filozófia szeretetét innen hozta magával, de mint református lelkész biblikus hitet kapott, hitt hogy értsen, és ez az értés hitének posztulátuma volt: „Credo ut intelligam, intelligo ut credam". 76