Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - Böőr László: A tanácsi iratok sorsa Pest megyében 1956 októberében / 3–8. o.

iratok, valamint a tanácsülés és VB ülés jegyzőkönyvének a kulákok rehabilitálásával foglalkozó részei. Ezen iratokat a községi tanács elnöke és a községi párttitkár együtt, megbeszélésük alapján semmisítették meg, hogy illetéktelenek kezébe ne kerüljön" (Majosháza). Két község, ahol szintén csak ezen iratok semmisültek meg „ismeretlen körülmények között", júliusban már nem jelenti ezt a veszteséget - hasonlóan a többihez -, így okkal feltételezhetjük, hogy itt is a község vezetői hajtották végre a megsemmisítést. Ha megvizsgáljuk az egyes községek járási hovatartozását, megállapíthatjuk, hogy azok összesen 6 járásba tartoznak, és semmiféle összefüggés nem fedezhető fel a 3 járási tanács és a járásba tartozó községek között (pl. a legtöbb község - 4 - a Monori járáshoz tartozik, ahol nem végezték el ezt a fajta „iratvédelmet"). Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a járási, ül. községi tanácsok vezetői nem felsőbb szervtől jött utasításra, hanem kizárólag saját kezdeményezésükre és felelősségükre cselekedtek a dokumentumok megsemmisítése során. A negyedik és ötödik csoportba soroltuk azokat a helyi tanácsokat, ahol kétségtelen az iratpusztítás ténye a forradalom napjai alatt, a forradalmi hangulat és események következtében. A két csoport között azonban mégis látunk lényeges különbséget. A negyedik csoportba 1 városi (Szentendre) és 29 községi tanácsot (az összes községi tanács 16%-át) tettük. Ezeknél a tanácsoknál ugyanis egyfajta „tudatos" iratpusztítást figyelhetünk meg. A többnyire a tüntetés után, a tanácsháza udvarára történő kihurcolást követő iratégetés csak egyes osztályok, szakhivatalok vagy speciális iratfajták megsemmisítésére irányult. Ezek az irategyüttesek mindenekelőtt a begyűjtési hivatalok nyilvántartásai, az adófőkönyvek és adónyilvántartások, a gyűlölt tsz-esítés dokumentumai, a tagosítás eredményeit rögzítő kataszteri nyilvántartások és térképek, valamint - kevés esetben - a személyzeti nyilvántartások és káderlapok, különféle szociális nyilvántartások voltak. Néhány jellemző részlet a jelentésekből: „Azon a címen, hogy a beadás eltörlődjön, megsemmisítették a tanács birtokában lévő beadási nyilvántartásokat és vele együtt földnyilvántartásokat, tartalékfold haszonbérletekről szóló okmányokat" (Dabasi járás); „A Begyűjtési Hivatal összes iratait elégették" (Bénye); „Iratpusztítás történt Budaörs községben, ahol az állatnyilvántartó könyvekfet], a foldterületösszesítő nyilvántartó könyvek[et], az apaállatokról szóló összes iratokat és marhaleveleket megsemmisítették" (Budaörs); „Október 28-án éjjel ismeretlen tettesek feltörték a begyűjtési és az adócsoport irodáját, az iratokat az utcára, udvarra kiszórták" (Dány); „Az összes folyamatban lévő ügyek közül főleg a begyűjtési, pénzügyi, telekkönyvi, tagosítási stb. tárgyú iratok lettek megsemmisítve" (Dány); „Ellenforradalmárok valamennyi iratot kihordták az utcára, az adóügyi és begyűjtési iratokat, a birtokíveket teljes egészében elpusztították. Megsemmisült az igazgatási osztály irattára is" (Ráckeve); „Nem ellenforradalmárok, hanem a nemzetőrség pusztította el a begyűjtési iratokat, és az 1955-1956. évi iratokat és iktatókönyveket" (Szigetbecse); „A pénzügyi csoport iratanyagát a tüntetést szervezők felégették" (Tápiósüly) stb. Végezetül az ötödik csoportba soroltuk azokat a tanácsokat, amelyek irattárait gyakorlatilag teljesen - válogatás és mindenféle megkülönböztetés nélkül - semmisítették meg a tüntetők. „Az iratpusztításokat a község lakossága közül kisebb-nagyobb csoportokból álló (30-40 fő) emberek végezték, akik a tanácsháza épületébe behatoltak és feltörték a szekrényeket, íróasztalokat, s a bentlévő tárgyakat az udvarra és utcára kihordva azokat szétszaggatták és felégették" - írta le az általánosan jellemző módszert a Dabasi Járási Tanács elnöke 1957. február 14-én. Teljes tanácsi irattár megsemmisítésére Pest 6