Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - Böőr László: A tanácsi iratok sorsa Pest megyében 1956 októberében / 3–8. o.

megye 2 járási tanácsánál (Aszódi és Nagykátai), valamint 13 községi tanácsnál került sor. (Az Aszódi Járási Tanács iratait nem az októberi események során, hanem november 29-én „ismeretlen személyek" felforgatták és az iratokat szétszórták, majd „december 4-én ismeretlen személyek a titkárság szobájába köteges kézigránátot dobtak... így semmisült meg kb. 150-160 ügyirat, 1956. évi titkársági és panaszirat, kevés oktatási".) Néhány jellemző részlet a jelentésekből: „Aközségben 1956. októbr 26-án az esti órákban behatoltak a tanácsháza épületébe és ott iratokat pusztítottak" (Abony); „A községben felégették a községi tanácsnál lévő összes iratokat az anyakönyvek kivételével" (Hernád). A tipikustól eltérően, érthetetlen módon semmisült meg Kiskunlacháza irattára: „Iratpusztítás történt, amely főleg a begyűjtési iratokat és a levéltári, régen kiselejtezett és ott megőrzésre lerakott iratokat érintette. A földnyilvántartási kataszteri birtokíveket stb. egy tanácstag megmentette úgy, hogy elvitte lakására. Fenti iratokat az ellenforradalom alatt és az azt követő időben a karhatalmi alakulat gyújtotta fel, míg azt megelőzően a lakosság hordta szét. Az elpusztult iratok mennyisége kb. 300 kg." Az átlagostól eltérően pusztítottak Taksonyban is: „A tanácsi iratokban, irattárakban pusztítás nem volt. Egy hátsó kamra, II. sz. irattár, amelyben az 1950. év előtti iratok voltak elhelyezve, ismeretlenek feltörték és az iratok nagy részét elhurcolták." Összehasonlítva a jelentésekben leírt iratmegsemmisítéseket a később levéltárba került iratokkal, megállapíthatjuk, hogy a jelentések nem sokat túloztak. Mindössze egyetlen községet (Abony) találtunk, ahol a jelentés szerint elégetett iratok egy része később a levéltárba került. A megsemmisült iratok döntő részének pótlására a későbbi évek során nem volt lehetőség. Végezetül az 1956-os forradalom alatti, a tanácsi irattárakban történt iratpusztításokról a Pest megyei tapasztalatok alapján a következőket állapíthatjuk meg. 1. A súlyos, illetve teljes iratpusztítás a tanácsi irattárak közel egynegyedét érintette. (A 4 városból egyet, a 11 járásból kettő járási tanácsot, a 181 községből 42-t, ami a községi tanácsok 23,3%-a.) Ugyanakkor semmilyen kár nem ért 6 járási, 2 városi és 122 községi tanácsi irattárat. Véleményünk szerint nem beszélhetünk iratpusztításról a harmadik csoportba sorolt 3 járási és 14 községi tanács esetében sem. 2. Az iratmegsemmisítésekre semmiféle központi vagy akár csak járási utasítás sem volt. Pest megyében a legtöbb községi irattárat a Nagykátai járásban érte kár. Itt a járási tanács irattárán kívül részben vagy egészben kárt szenvedett a községi irattárak kétharmada. Számottevő községi irattár károsodott a Ráckevei járásban (a községek 47%-ában) és a Monori járásban (a községek 38,8%-ában). A főváros közvetlen közelében lévő Budai és Szentendreijárásban viszont gyakorlatilag nem sérültek az iratok. Atanácsi irattárak megtámadásának indítékai tehát helyben keresendők. 3. Tény az, hogy a forradalom után a megyei értékelések a „legellenforradalmibb" járásnak a nagykátait tartották. Ismerve a járásban történt egyéb eseményeket - amelyek semmiben sem tértek el a többi járásétól - megállapíthatjuk, hogy a községi irattárak „megtámadása" különösen súlyos ellenforradalmi cselekménynek minősült, és önmagában alkalmas volt a helyi forradalom egészének megítélésére. Annak okait pedig, hogy miért éppen az adott községben, járásban következett be iratpusztítás, a későbbi kutatások feladata feltárni. 4. Az iratok megsemmisítése nem irányult általában a községi irattárak ellen. Legnagyobb mértékben a leginkább gyűlölt szakigazgatási szervek iratait égették el (begyűjtés, adózás, tagosítás, tsz-szervezés), és arányaihoz képest jelentéktelennek tarthatjuk a tanács egész iratanyagára kiterjedő meg7