Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - Böőr László: A tanácsi iratok sorsa Pest megyében 1956 októberében / 3–8. o.

jelentések általában részletesebbek, és valamivel több hiányt tüntetnek fel. Ennek oka nyilvánvalóan lehet az is, hogy az eltelt közel 4 hónap alatt a korábban hiányként jelentkező, elpusztítottnak minősített iratok „előkerültek" az irattárból, illetve valamelyik előadó íróasztalfiókjából. Szembetűnő eltérés továbbá az is, hogy a tanács vezetői által elkövetett iratmegsemmisítéseket és az ennek következtében előállott hiányokat - a júniusi-júliusi jelentések már nem tartalmazzák. (Ez is aláhúzza a felmérések elsődlegesen felelősségre vonó célját.) Ahhoz, hogy a jelentések alapján megállapíthassuk a tanácsi iratok megsemmisítésének jellegét és nagyságát - ami véleményünk szerint a forradalom vidéki cselekményeinek megítélésénél alapvető kérdés -, az okozott kárt illetően öt csoport felállítását tartjuk célszerűnek. Az első csoportba soroljuk azokat a városi, járási és községi tanácsokat, ahol a tanácsi iratokat semmiféle kár nem érte. Ez történt Pest megye 11 járási tanácsa közül hatban, 4 városa közül kettőben (Cegléd és Vác), 181 községi tanácsa közül pedig 122ben. (Ez az összes községi tanács 67,4%-a!) Az adatok tanúsága szerint tehát Pest megyében a tanácsi irattárak 2

/3-ához a megromlott közbiztonság, a tanácsok ellen kétségtelenül meglévő ellenséges érzület ellenére sem nyúlt senki. (Területileg ugyan nem tartozott Pest megyéhez, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Budapesten levő megyei tanács iratait sem érte kár.) A második csoportba soroljuk azokat a tanácsi irattárakat, ahol az irathiányt jelentéktelennek ítéljük. Ebbe a csoportba tettünk 1 várost (Nagykőröst, ahol „44 db ügyirat semmisült meg, ami részben panaszbeadvány, iparüggyel kapcsolatos beadvány és fóldcserekérelem volt"), valamint 8 községet. Ezekből az irattárakból a felmérés készítésekor hiányzott 1-2 nyilvántartó könyv, egy-egy évfolyam pénzügyi bizonylat stb. Minősítésünk alapja az, hogy - természetesen csak feltételezésünk szerint - ezen iratok az iratkezelés esetleges hanyagsága, az irattározási fegyelem be nem tartása miatt is „eltűnhettek". Jellemző példák: Csömör, ahol jelentik a kataszteri vázrajzok és birtokívek 3

/4 részének megsemmisülését, majd rövidesen hozzáteszik: „A birtokívek megkerültek a külső helyiségben elhelyezett irattárból", vagy Fót, ahol a „1956. évi negyedik negyedévi behajtási irattár és a 28-264. sz. biztosítási nyugtakönyv semmisült meg", amikor „a begyűjtési és pénzügyi irodahelyiségben nemzetőrök voltak beszállásolva, ez idő alatt tűntek el az iratok"; vagy Vácrátót, ahol „Elpusztult az 1954. évi pénzügyi bizonylatok, a termelőszövetkezet könyvelési iratai, a tényleges katonai szolgálatot teljesítő személyek hozzátartozói segélyezéséről készült nyilvántartás"; vagy Vecsés, ahol „Nagyobb részben pénzügyi iratok tűntek el ez ideig ismeretlen körülmények között." Tudatos iratmegsemmisítésről beszélhetünk az általunk felállított harmadik csoport tanácsi iratai esetében, ahova 3 járási (Budai, Gödöllői és Váci), valamint 14 községi tanácsot soroltunk. Ebben a csoportban azonban - kettő kivételével - a végrehajtók ismertek: a végrehajtó bizottság utasítására a vb vezető tisztviselői semmisítették meg a tanács „Titkos", „Szigorúan titkos" vagy „Bizalmas" minősítésű iratait, illetve a különböző személyzeti nyilvántartásokat, káderlapokat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az e csoportba sorolt tanácsoknál semmilyen egyéb irat nem semmisült meg. Néhány jellemző idézet a jelentésekből. „A Járási Tanácsnál a tanács dolgozói égették el a személyzeti anyagokat, káder dossziékat, információkat" (Gödöllői járás); „Az 1952-1956. évi titkos és szigorúan titkos iratokat a községi tanács végrehajtó bizottsága égette el" (Dunakeszi); „Az 1953-1956. évi titkos iratokat a VB elnök maga égette el, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön." (Halásztelek); „Iratpusztítás a bizalmas iratokban történt 1954., 1955. és 1956. évi 5