Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Hudi József: Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996 / 55–57. o.

Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban Kiadja: Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1996. 222 p. Első felelős kormányunk elnökének, Batthyány Lajosnak a neve ismerősen cseng minden magyar fülében, mégis azt mondhatjuk, hogy életét alig ismerjük. Mártíriuma révén a nemzeti mitológia részévé vált, tetteit és áldozatvállalását kultikus tisztelet övezte, s övezi ma is. Batthyányt ennek ellenére - a legutóbbi időkig - a méltatlanul elfeledett nagy történelmi személyiségek közé kell sorolnunk, mivel életének ismerete a köztudatban megmaradt az évfordulós megemlékezések szintjén. Az utókor feledékenységét maga Batthyány is elősegítette, hiszen - számos kortársával ellentétben - nem vezetett naplót, újságírással sem kacérkodott. Családi levéltára nagyrészt elpusztult, magánleveleiből csak mutatóban maradt néhány. Jóformán csak a főrendi naplók őrzik országgyűlési beszédeit, s a bécsi udvari körök számára írt titkosrendőri jelentések (ritkábban naplóíró politikai riválisai) számolnak be közszerepléseiről. A történetírás is csak mostanság kezdi adósságait törleszteni vele szemben. 1867 előtt politikailag persona non grata lévén, tilalmi listán szerepelt a neve, később pedig másokat (Deákot, Széchenyit, majd Kossuthot) helyezett elébe a nagypolitika. A szerény előzményekre visszavezethető Batthyány-kutatás az 1970-es években indult meg ismét, az 1980-as években vett nagyobb lendületet, melynek eredményeként - főként Urbán Aladárnak köszönhetően - monografikus részletességgel ismerjük 1848/49-es szereplését. Hiányzott viszont a pálya csúcsához vezető út feltárása, Batthyány reformkori pályájának áttekintése. E hiány megszüntetésére vállalkozott a jelen kötet írója, Molnár András főlevéltáros. A szerző gazdag levéltári forrásanyagra és a vonatkozó szakirodalomra támaszkodva kísérelte meg Batthyány Lajos reformkori közéleti - elsősorban politikai - ténykedésének feltárását és bemutatását. „Elsőként kísérlem meg - írja a bevezetőben - rekonstruálni azt a folymatot, ahogyan Batthyány kiemelkedett közegéből, és szakítva az átlagarisztokraták életvitelével, liberális politikussá, majd pártvezetővé vált. [...] Célom elsősorban annak a szerepnek a bemutatása, amelyet Batthyány a reformországgyűlések nyilvános ülésein vagy kulisszák mögötti titkos értekezletein, továbbá a különböző társadalmi egyesületek vezetésében, végül pedig az egységesülő ellenzéki párt élén játszott. Vizsgálódásom középpontjában Batthyány pártvezéri tevékenysége és politikai nézeteinek fejlődése áll." A pontos feladatmeghatározásból az is kitűnik, hogy a szerző nem kíván részletesen foglalkozni a politikus magánéletével, birtokpolitikájával, anyagi viszonyaival, hitelügyeivel. Szerencsére e kérdéseket sem kerüli meg: vázlatos 55