Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Szabó Miklós: Pál-Antal Sándor–Ördögh Imre–Balázs Dénes–Miklós Márton: Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada. Marosvásárhely, 1996 / 48–49. o.

szűkösek, mint ma? Szerintünk nem. Helyesen és követendően cselekedtek. Csíki székely-magyar emberként nyúltak a témához. Olyan emberi közösséghez tartozóan, amelyben ősi értékek, szokások és megszokások munkálnak, amelyben van összetartás, segítőkészség és áldozatvállalás. Akötet gerincét az a falutörténet alkotja, amely Pál-Antal Sándor munkája, és amely a székelyek megtelepedésétől 1989-ig mutatja be a helység történeti múltját. Alaposan kidolgozott, jól tagolt, az erdélyi és magyarországi szakirodalmon, illetve levéltári forrásokon alapuló tanulmány, amely követi ugyan a székely társadalom, illetve erdélyi történelem nagy fejezeteit, de mindenekelőtt a csíkmadarasi sajátosságokra figyel, főleg arra, hogy a helység a csíki vasbányászat és vasércfeldolgozás központja, Felcsík egyik legnépesebb helysége volt. Megélte ez a helyég is nyilván a XIV-XVI. századi társadalmi változásokat éppúgy, mint az 1562. évi nagy székely felkelést és az 1596. évi „véres farsang"-ot. Megtapasztalta Bethlen Gábor „székely politikája" áldásos következményeit, a Rákóczi-szabadságharcot éppúgy, mint az 1764. évi mádéfalvi veszedelmet, az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, valamint az 1867. évi kiegyezés utáni együttélést magyar honnal és a Trianon utáni évtizedek gyötrelmeit. A népesedési viszonyokat taglaló, adatokban igen gazdag fejezet, mely ugyancsak Pál-Antal Sándor szorgalmas gyűjtőmunkájának eredménye, igen tanulságos múltbeli és jelenkori adatsorokat közöl. Ezekből arra is fény derül, hogy Csíkmadarason, mint igen sok más erdélyi magyar településen, sajnos nem sokat törődünk elsőrendű nemzetmegtartó kötelességünk - a gyermekáldás és családgyarapítás biztosítása - teljesítésével. E sajnálatos jelenség mellett hangsúlyoznunk kell azonban, hogy e felcsíki falu megmaradt mind a mai napig szinte kizárólag székely-magyar helységnek. Csíkmadaras történelmi és mai helyneveinek szentelt fejezetben Pál-Antal Sándor igen jelentős - a szótörténet és más rokon tudományok művelőit is érdeklő - forrásértékű helynévanyagot közöl. Egy másik terjedelmes fejezet - Negyedévezredes oktatás Csíkmadarason szerzője Ördögh Imre tanár, aki más vérmérsékletű, a tudományos elfogulatlanság helyett a felfokozott érzelemmel telítődött sorokban, tanulmányban vázolta fel a csíkmadarasi iskola történetét. Krónikás zerűen bemutatott anyaga azt igazolja, hogy a csíkmadarasi tanítók és tanárok, más erdélyi helységek pedagógusaihoz hasonlóan a falu „fáklyavivői"-nek bizonyultak a legnehezebb körülmények között is, a léleknyomorító, brutális Ceausescu-diktatúra legerősebb szorításában is. Természetesen, nem hagyhatjuk szó nélkül a kötet más fejezeteit sem. Balázs Dénes tollából származik A római katolikus egyházközség története fejezet, amely vázlatossága ellenére igen sok dokumentumot, értékes adatot ismertet, és feltétlenül széles körű érdeklődésre tarthat számot. Miklós Márton írta a Művelődési élet című fejezetet, mely a „szervezett művelődési élet" — a műkedvelő színjátszás, a dalkör, iskolai kórusok, vonós- és fúvós zenakarok stb. - fejlődését kísérli meg történetiségében vizsgálni. A falu személyiségei fejezetecske (szerzője Ördögh Imre és Pál-Antal Sándor) inkább jelzésértékűnek tekinthető, hiszen ki tudja, még hányat lehetne méltatni a helységben egykoron szolgáló plébánosok vagy iskolamesterek közül, illetve a csíkmadarasi iskolából kikerült óvónők, tanítók, tanárok, mérnökök, orvosok, gyógyszerészek stb. közül. Ezek számát a kötet szerint is több mint százra tehetjük. A számos érdekes illusztrációval közreadott könyvet a marosvásárhelyi Mentor Kiadó nyomdájában a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a csíkmadarasiak - ott élők és onnan elszármazottak - támogatásával nyomtatták. Szabó Miklós 49