Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Szemán Attila: Selmecbánya címerének fejlődése / 11–24. o.

jobbra dől kissé. Egy darab bányászékről szó sem lehet, ugyanis többféle kizáró ok is van. Jelképi oldalról nézve igaz az, hogy bányászok önmagában, kalapács nélkül nem fordul elő sehol. Ha hasonló eszközt találunk, az csakis csákány lehet! Ennek magyarázata nyilván gyakorlatias meggondolásokból fakad. A bányászéket ugyanis csak a bányászkalapáccsal együttesen lehetett használni, míg a csákányt önmagában is. Az ék nem volt csákányként hasz6. kép 7. kép nálható, mivel nyele csak lazán volt beletűzve a szerszámvasba, a csákányból pedig, épp a biztos rögzítés miatt, nem lehetett egyszerűen kihúzni a nyelet, mikor azt a nyéllyuk szintjénél mélyebbre akarták ütni a kőzetbe. Az ép bányászok arányai a nyéllyuktól a hegy felé és a fokig nagyjából azonosak (4. kép)

23

. Kopott szerszám esetében a fok felőli rész ugyan rövidülhet, de ilyen aránybeli eltolódás azért nem fordul elő, mivel a hegy felőli rész is rövidül a fok 8. kép 9. kép kopásával párhuzamosan. Jól megfigyelhető ez a gyalári bányászszerszámok esetében, ahol az általam ismert legkopottabb bányászékekkel találkoztam (5. kép). Ha csákánynak tekintenénk, úgy még egy csákány ábrázolása értelmetlen lenne egy pajzson belül. Semmiképp sem lehet tehát egy szerszámvasról szó. Nem helyes azonban a két, mindkét végén lapos bányászkalapács elképzelés sem, amit Nóvák mutat be (6. kép). Bizonyosan nincs jobboldalra elnyúló nyél sem a pecséten, se kalapácsba, sem ékbe illesztve. Ez jelképileg, illetve gyakorlatilag is értelmetlen lenne, hiszen két, mindkét végén lapos bányászkalapács (Schlágel) használhatatlan lett volna a bányamunkában. 16