Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Szemán Attila: Selmecbánya címerének fejlődése / 11–24. o.

szerepét a bányászat munkafolyamatában, és nem tartják lehetségesnek, hogy a bányászat jelképei közé kerüljön. Én úgy gondolom, hogy nem igazán megfelelő ez a másodlagos jelző, hiszen a bányászkapát más eszközzel nem lehetett helyettesíteni, s a kifejtett érc felszedése, azaz a „takarító" munka elvégzése nélkül az érc nem volt szállítható.

20 A háromszögletű „alakzat" címerpajzsként történő meghatározását a leghatározottabban tagadom.

21 A heraldika szabályaiból kiindulva nem lehetetlen ugyan az önálló kis i-- —-. tarpajzs alkalmazása, sőt a mesteralakok szerepelhetnek címerképekkel együtt is egy pajzson. Ami azonban a magyar bányavárosi címereket illeti, a tarpajzs, mint mesteralak pusztán elméleti lehetőségként kezelhető. Erre vagy akárcsak hasonlóra ugyanis egyetlen példát sem találunk, szemben az imént bizonyított bányászkapával. Vizsgáljuk meg ezek után a bányászéket és kalapácsot. A pajzson talán ezt a két szerszámot vitatták legtöbbet. Nyáry óvatosan fogalmazott: „A pajzs lekopott talapjában hihetőleg vagy a bányászat jelvénye: a csákány és kalapács, vagy az említett város által czímerben maiglan viselt sárkány volt ábrázolva."

22 Nyáry tehát csákányt és kalapácsot, vagyis két szerszámot említ itt lehetőségként! Rá kell mutatnom itt arra, hogy a múlt század heraldikai leírásaiban a keresztezett bányászékből és kalapácsból álló bányászjelvények esetében nem egyszer a csákányt említik, holott az ékre gondolnak. A fogalmak pontatlanok voltak, és a bányászcsákány, bányászkalapács, esetleg lyukasztó kalapács nevek ugyanazt jelölhették, sőt a heraldikában ezeket a szerszámokat hagyományosan festették meg még századunk elején is, amikor pedig ezeket a szerszámokat ténylegesen már nem is használták. Nincs értelme hát különösebben elemezni Nyáry kifejezéseit, azok biztosan az éket és kalapácsot jelölték. Viszont azt nem írja Nyáry, hogy ezeket a XIX. század végén megszokott helyzetben, azaz keresztezett formában feltételezi. Többen, Darvasy, Faller és Gavallér egy szerszámot látnak a pajzs alsó részében. Nóvák ugyan párosan elhelyezett kalapácsról ír, de utána rögvest megjegyzi, hogy csak egy látszik világosan közülük. Tulajdonképpen tehát ő sem találja egészen egyértelműnek a szerszámok meghatározását. A megvilágítástól függően bizonyos helyzetben valóban nehéz megítélni, milyen szerszámokról is van szó. A két szerszámvasat határoló bemélyedés mint egyenetlenség - nem elég alapos megfigyelés esetén - ugyanis későbbi sérülésként is értékelhető, ami egy ilyen korú viaszpecséten a lehető legjobb megőrzés mellett is tapasztalható. így például jól láthatjuk a kaputorony baloldali lőrésének sarkából kiinduló és egészen a kapu felső pereméig húzódó felszínes karcolást. Néhány apró momentumot azért így is érdemes megfontolni. A szerszámvas első része nem tökéletesen a kapu nyílása alatt helyezkedik el, hanem egy picit eltolodódott jobbra. Azokból a megvilágítási helyzetekből is - ahol a két szerszámvas különállása nem tűnik egyértelműnek - kétségtelenül érzékelhető, hogy itt nem egy íves hajlásról van szó, hanem egy szögletes törésről, s a pajzs csúcsába illeszkedő hegyű szerszámvas ! x 5. kép 15