Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Szemán Attila: Selmecbánya címerének fejlődése / 11–24. o.

Alapjában véve két fajta bányászcsákányt használtak a középkori európai s így a magyar bányászatban is. Az egyiket úgy készítette a kovács, hogy lyukasztóval átütötte a sínvasat, majd a felhevített vas kalapálásával kialakította annak végső", kissé hajlított formáját. Az előállítás módjából adódóan az ilyen csákány többnyire kétágú volt, de legalábbis erős, hosszú foka kellett hogy legyen. Ez a megoldás általában nehéz, vaskos szerszámot eredményezett, s még az ókorból örökölt technikának tekinthető. A másik típus esetében a kovács elvékonyította a sínvasat, majd kettéhajtotta, s így formálta meg a köpűt. Ezután a két összehajtott szárat tűzihegesztéssel egybekalapálta, s megadta végső, szintén kissé hajlott formáját. Az így előállított csákány köpűje egyenletesen vékony, „lemezes" lett. Ezt a technikát csákány esetében a római korban nem alkalmazták, ezek a szerszámok egyértelműen középkorinak tekinthetők. Ennek az utóbbi típusnak az első magyarországi ábrázolását láthatjuk a Selmecbányái címeres pecséten, mint azzal nemrégiben megjelent cikkemben részletesen is foglalkoztam.

16 Csak ezt a lemezes köpűs csákánytípust lehetett a pajzssarokban ábrázolni, hiszen a másiknak a hosszabb foka „nem fért volna el". Térjünk át a pajzs bal felső sarkában látható szerszámra, a kapára. A bal felső sarokban elhelyezett kapa fejét a sokat emlegetett ívelt oldalú háromszög képezi, melynek felső szélének közepéből indul ki annak köpűje, s ez csatlakozik a nyélhez, amit ismét a pajzs megvastagított felső széle képez. A kapát nem a valós látszati képnek megfelelően ábrázolták, hanem a hegyes kapa pengéjének és nyelének egyaránt jellegzetes formáját láthatjuk, ami a valóságban egy nézőpontból természetesen nem látható. Ennek a kapának a létét a régi irodalom, Nyáry kivételével, minden esetben megemlíti, egyedül Gavallér kételkedik benne.

17 A továbbiakban a Selmecbányái címer fejlődésének fokozatait fogom bemutatni, s minden egyes példányon szerepel a bányászkapa! A kapa mint bányászeszköz régóta ismert. A bányászkapa és csákány első magyarországi említése egyidős a bányászok és kalapács említésével, mindegyik a selmeci városi és bányajogban tűnik fel, két különböző munkafolyamat eszközeiként, egyenrangú módon megnevezve.

18 A gyalári bányászeszköz-leletben megtalálható ez a darab is, Agricola is bemutatja mint bányászeszközt a De re metallicában: „Abányakapa és a bányaásó nem különbözik a közönségestől (azaz a mezőgazdaságitól - magyarázat tőlem Sz. A.)." (3. kép)

19 Elsősorban a már kifejtett érc összehúzását szolgálta, de a lazább, földesebb szakaszoknál nyilván fejtésre is használták. A mai bányászattörténeti kutatók közül többen másodlagosnak érzik a kapa 14