Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Szemán Attila: Selmecbánya címerének fejlődése / 11–24. o.

mely Faller megfogalmazása szerint „a hatalom, erő és kiváltság szimbóluma"

8 - korán feltűnt címerében. A korai városcímerekben ugyancsak gyakori vár ábrázolásával már sokan foglalkoztak, s e tekintetben különböző elméletek láttak napvilágot. Darvasy szerint a város látképét kívánták a pecsétre vésni, de minthogy ez technikailag lehetetlen volt, meg kellett elégedniük a jelképes ábrázolással. A háromtornyú vár pl. számos középkori városunk (Székesfehérvár, Sopron, Komárom stb.) pecsétjén, illetve címerén fordul elő. Minthogy a XII. században ezek várispánságok székhelyei voltak, van olyan hipotézis, amely szerint a várossá alakulás kezdetén az ilyen helységek egységes rendszer szerint azonos címert kaptak. Ugyanakkor a palotaábrázolás a királyi, királynéi lakhelyet jelképezhette, s így kerülhetett Esztergom, Visegrád és Óbuda pecsétjére.

9 Selmecbánya - mivel sem várispánság székhelye, sem uralkodói székhely nem volt - egyik csoportba sem sorolható, tehát a korai várábrázolásos pecsétek között meglehetősen egyedülálló. Van azonban egy érdekessége ennek a Selmecbányái várnak. Eddig még senki nem említette, hogy a várfal jól megfigyelhető harántosan keresztbe csíkozott mintázata fonott és tapasztott vessző- vagy még inkább gerendafalra utal. Ez a díszítés azonban nem jelenik meg a kaputorony felületén, amiből arra következtethetünk, hogy a fonott vesszőfalból készített várfalat kőből épített kaputoronnyal erődítették. Talán Selmecbánya esetében mégis a konkrét városképből indult ki a címer vésője? Annyi bizonyos, hogy eleddig páratlan az ilyen falak jelzése a korai pecséteken. Vagy simán, a falazóanyagra való utalás nélkül vésték ezeket mint a Selmecbányái kaputornyot (pl. Sopron 1340-ből származó pecsétjén), vagy a kváderekre utaló, a heraldikában máig általános vonalkázással egyértelműen kőfalakat jelöltek (pl. az esztergomi latinok pecsétjén 1265-ben ill. a budai 1292-es pecséten). Az adatok hiánya nem cáfolja, hogy esetleg valami kisebb, fonott falakkal erődített központja is lehetett a korabeli Selmecbányának. A korabeli erődítmény fejlődési viszonyok ismeretében pedig nagyon is kézenfekvő a fa-föld szerkezetű falak alkalmazása a XIII. században. A címerkép elemei közül a bányászszerszámok elemzése az, ami szempontunkból a legfontosabb, hiszen ezek a meghatározóak Selmecbánya bányaváros esetében. Először is azonosítani kell, milyen bányászszerszámokat látunk a címerben, hiszen a régebbi szakirodalom ebben a kérdésben nagyon is sokféle felfogást képviselt.

10 A pecsét legelső közlője Nyáry volt.

11 Az általa közölt rajz hiányosságait már többen felvetették, hiszen a jó állapotban levő pecsét alsó részén az semmit sem jelez (2. kép). A hiányosságok mellett úgy gondolom, fel kell hívni a figyelmet e rajz erényeire is. A pajzs felső szegélyénél baloldalt egy vízszintes vonalka s egy ívelt oldalú háromszög látható, mely a torony falához tapad, jobboldalt pedig egy derékszögű vonalka. Igaz azonban, hogy ezekről a részletekről Nyáry egy szó említést sem tesz a szövegben. Az ábrázolások vizsgálatát a címerpajzs jobb felső sarkával kezdem. „Az egész jelkép háromszögű pajzsba van már foglalva, s a szükségképen fennmaradó üres helyet bányászjelvények (kalapács, kapa, csákány) foglalják el."

12 így látta Darvasy a bányászszerszámokat a pecséten, míg Faller szerint: „A címerpajzs üresen maradt helyeit fönt jobbra bányászkalapács, balra kapa, a várfal alatt bányászok, illetve csákány tölti ki..."

13 Darvasy esetleg helyesen is értelmezhette a csákány helyét, bár ez egyáltalán nem bizonyos. Fallernél kétségtelenül hiba a jobb felső sarokban a bányászkalapács emlegetése, hiszen ezt az egykarú csákány-típust semmiképpen sem nevezhetjük kalapácsnak. Faliért azonban alkalmasint Darvasy felfogása, vagyis az általa leírtak értelmezése befolyásolhatta. Mert bár dolgozataik egy évben jelentek meg, Faller hivatkozik irodalomlistájában Darvasy művére. Darvasy írásából 12