Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Lakos János: Balatonalmádi és Vörösberény története. Tanulmányok. Balatonalmádi, 1995 / 70–72. o.

Balatonalmádi és Vörösberény története. Tanulmányok Szerk.: Kredics László és Lichtneckert András. Kiadó: az Almádiért Alapítvány. Balatonalmádi, 1995. 647 p. + 2 térképmell. A mai Balatonalmádi város területén a középkorban egy Szárberény nevű település létezett, amelynek első okleveles említése Szent István korából való. így a címben leírt vaskos kötetnek igen régi, ősi Árpád-kori település változatos története képezi a tárgyát. A veszprémvölgyi apácák birtokolta Szárberény falu neve a XVIII. században Vörösberényre változott, ezt megelőzően sokáig mindkét nevet használták. A falu azon részét, ahol a veszprémi káptalan birtokai feküdtek a XIV-XV. század fordulójától Kis(szár)berénynék kezdték nevezni. Ez a településrész a török időkben terjesen elnéptelenedett. Lassú újratelepülését követően egyre inkább az Almádi névvel illették, 1828-tól már csak ez a név volt használatban. Almádi 1869-ben vált községgé, 1908-ban nagyközségi rangra emelték, egyúttal hivatalos neve Balatonalmádi lett. A XIX-XX. században fokozatosan üdülőhelyi jellege vált meghatározóvá. Balatonalmádi és Vörösberény községeket 1971-ben Balatonalmádi néven egyesítették, majd a Balaton-parti település 1989-ben városi rangot kapott. A kiadványról mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az nem települési monográfia, hanem tanulmánykötet. Ennek megfelelően különálló tanulmányokat tartalmaz, amelyek a város és jogelőd községei természeti viszonyait, továbbá történetük egyes részterületeit dolgozzák fel, néhány korszakot és témakört azonban - a kötet jellegéből adódóan - nem érintenek. Kiemelésre kívánkozik a kötet interdiszciplináris jellege: történészeken kívül a természettudomány, a néprajz, a művészet- és irodalomtörténet és a régészet képviselőit egyaránt ott találjuk a szerzők sorában. A kiadvány 9 részre tagolódik. Az /. rész („Balatonalmádi és környékének természeti képe") 4 tanulmányt tartalmaz. Futó János a terület természetföldrajzi és geológiai viszonyait, Galambos István a növényvilágát, Kasper Ágota a gerinctelen, míg Barta Zoltán a gerinces állatvilágot tekinti át. A

II. részt K. Palágyi Sylvia ,A honfoglalás előtti korok régészeti kutatásainak eredményei Balatonalmádi és Vörösberény térségében" című tanulmánya alkotja. A szerző ismerteti a területen eddig feltárt őskori, római kori és honfoglalás kori leleteket. A

III. rész két középkorral foglalkozó közleménynek ad helyet. Érszegi Géza (Vörös)Berény első okleveles említésével, vagyis Szent István veszprémvölgyi oklevelével foglalkozik, amely csak Kálmán 1109. évi átírásában maradt fenn. Nagy királyunk nyolc más faluval együtt Szárberényt is a veszprémvölgyi apácamonostornak adományozta. A tanulmány függeléke az oklevél görög és latin szövege mellett a magyar fordítást is közreadja. Rainer Pál „Szárberény és Kisberény története a középkorban" címen először áttekintést ad a Berény településnevekről (17-et talált a mai Magyarországon), és elemzi a török eredetű Szárberény nevet, majd a Szent Márton nevére szentelt itteni plébániatemplom kapcsán a püspök kiterjedt magyarországi kultuszát mu70