Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Lakos János: Balatonalmádi és Vörösberény története. Tanulmányok. Balatonalmádi, 1995 / 70–72. o.

tatja be, és szól a falu másik (pálos) középkori templomáról is. Tanulmányának második részében az okleveles források alapján a birtokosokkal (veszprémvölgyi apácák, püspökség és káptalan, világiak), a mindennapi élettel és a határnevekkel foglalkozik. „Szőlőművelés" címet visel a kötet TV. része. Ebben Lichtneckert András veszprémi főlevéltáros „Szárberény szőlőművelése és szőlőhegyi önkormányzata a középkortól a XVIII. század közepéig" című, alapos levéltári kutatások elvégzéséről tanúskodó írását találjuk. A szerző a rendelkezésre álló oklevelek alapján kísérletet tesz a szőlőművelés termelési és adózási szervezete változásainak kimutatására (a „szőlőhegy"-promontorium megjelenése), elemzi a község XVII. századi urbáriumait, az 1715. és 1720. évi összeírásait, továbbá a XVI-XVII. századi szőlő adásvételeket, a szőlőre vonatkozó végrendelkezéseket és a szőlőhegyi önkormányzat alakulását, a hegytörvények megszületését. Vörösberény két templomával foglalkozik az V. rész. Pámer Nóra és Schönerné Pusztai Ilona a mai református templom (eredete a XI-XII. századba nyúlik vissza) feltárásáról és helyreállításáról értekezik. (Ez az írás másodközlés, először a Műemlékvédelem 1986/2. számában jelent meg.) Horváth József volt vörösberényi plébános, helytörténész tanulmánya a XVIII. század második felében épült katolikus plébániatemplom történetét tekinti át. Két művelődéstörténeti írás alkotja a kötet VI. részét. Ács Anna „Vörösberényi származású református egyházi írók" c. tanulmányából megismerhetjük Ángyán János (1768-1846) prédikátor, Tóth Ferenc (1768-1844) püspök és Fábián Gábor (1795-1877) életét és munkásságát. Ladányi István „Beké Ince Kristóf és a hazai alsófokú oktatás ügye" címmel „a magyar pedagógiatörténet egyik jelentős alapozó személyisége, gyakorló pedagógus, elméleti munkák szerzője, a reformkor népnevelési küzdelmeinek harcosa" életét, pályaképét és műveit elemzi. A katolikus neveléstudományi író 1783-1862 között élt, 1844-től 1855-ig volt Vörösberény plébánosa. A kötet VII. része a „Család és közösség" címet viseli. S. Lackovics Emőke közleményében Vörösberény református lakosságának házassági kapcsolataival foglalkozik az 1746-1950 közötti anyakönyvi adatok alapján, Szunyogh Szandra a község XIX-XX. századi egyesületi életét, míg Ács Anna az erdőbirtokos sági és legeltetési társulatok történetét mutatja be. „Balatonamádi, egy elpusztult település újjászületése" címmel a VIII. rész két tanulmányt foglal magában. A kötetszerkesztő Lichtneckert András tekinti át Almádi szőlőművelését és szőlőhegyi önkormányzatát is, a XVII. századtól a filoxéravész idejéig, vagyis a XIX. század végéig. Ezt követi Schildmayer Ferenc „Balatonalmádi története a polgári korban" c. tanulmánya, amely a kötet messze legnagyobb terjedelmű írása. A szerző ismerteti a település határainak alakulását (visszanyúl a középkorba is), részletesen bemutatja a puszta haszonvételeit és csárdáit, majd a községgé, illetve nagyközséggé alakulását. Rendkívül adatgazdagon, a település életében szerepet vitt személyek bő névsorait is közölve teszi szemléletessé a település óriási fejlődését, a fürdőkultúra térhódítását és következményeit (pl. a sportéletben). A kötetet záró IX. rész a mai város területén a XX. században zajló művelődési élet két jelentős szeletét áttekintő írásokat ad közre. Ács Anna „Balatonalmádi, a vidéki irodalom egyik központja Váth János írói, szerkesztői működése idején, 1919-1962" c. írása Horváth, írói nevén Váth János elemi népiskolai igazgató-tanító elsősorban a Balatont és a vidékét tárgyaló 71