Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - G. Vass István: Rendőrségi napi jelentések 1956. október 23–december 12. (Belügyi iratok 1.) Bp., 1996 / 63–66. o.

városi és járási rendőri szervek pedig 17 óra után adtak jelentést feletteseiknek. Ezek alapján a megyei rendőrkapitányságok minden este (legkésőbb éjfélig) tájékoztatást készítettek a területükön az elmúlt 24 órában megtörtént (esetleg csak készülőben levő) mindazon nagyobb vagy jellemzőbb „bűncselekményekről", melyek az állam, a közrend ellen irányultak, továbbá a lakosságnak az egyes párt- és kormányhatározatok végrehatjásával kapcsolatos megnyilvánulásairól, a közhangulatról, a mezőgazdasági és ipari termelést akadályozó tényezőkről stb. Az Országos Rendőrkapitányság Központi Ügyeletének vezetője a géptávírón beérkezett jelentéseket átnézte, az esetleg sürgős intézkedést igénylő ügyekben kiadta a szükséges utasításokat, reggel pedig tájékoztatta feletteseit. Egyidejűleg az összegyűjtött jelentéseket továbbította az ugyancsak 1953-ban felállított Tájékoztatási Csoporthoz, ahol reggel 9 óráig összefoglaló jelentést készítettek az előző napi fontosabb eseményekről, jelenségekről, intézkedésekről a Belügyminisztérium illetékes vezetője részére. A forradalom és az azt követő megtorlás időszakából a Belügyminisztérum Központi Irattárában az 1956. október 23-án, az október 26. és 29. között, valamint a november 6. és december 31. között keletkezett napi jelentések maradtak fenn. A kötet összeállítói a december 12-éig keletkezett jelentések közreadására vállalkoztak. (A szerkesztői tájékoztató szerint készül a december 13. - december 31. közötti jelentéseket tartalmazó második kötet is.) Egy jól körülhatárolható irategyüttes teljes egészében történő publikálásáról van tehát szó, kiküszöbölve természetesen a felesleges ismétléseket. Esetenként döntötték el, hogy magukat a megyei jelentéseket vagy az összefoglaló jelentést közlik-e. A publikált forrásanyag mindenekelőtt a vidék történéseiről eddig rendelkezésünkre álló ismereteket gyarapítja. Ilyen vonatkozásban már a kevés számú október 23-ai jelentés is felkeltheti érdeklődésünket, bizonyítva, hogy az elégedetlenség vidéken is milyen pattanásig feszült helyzetet teremtett. Az október 26. és 29. közötti jelentések talán kevesebb újdonsággal szolgálnak, annál fontosabbak azonban a november 7. utáni beszámolók, amelyek egyértelműen cáfolják a „nyugodt vidék"-ről évtizedeken át sulykolt hamis képet. E jelentésekből az utóbbi években publikált sok értékes adalék után átfogóan is tükröződik, hogy a forradalom utóvédharcaiban november 4-ét követően a vidék milyen jelentős szerepet vállalt, ami kifejeződött az egyes fegyveres csoportok rövidebb-hosszabb ideig való ténykedése mellett, főként a demokratikusan választott szervek továbbműködtetésében, többezres tüntetések szervezésében, sztrájkokban és a néma ellenállás számtalan megnyilatkozási formájában. (November 24-én például Székesfehérváron az üzletek 14 órakor kivétel nélkül bezártak és az utcák 14 és 15 óra között teljesen elnéptelenedtek, miután előzőleg elterjedt a hír, hogy aki ebben az időpontban az utcán tartózkodik „az a Kádár kormányra szavaz".) A kötet tehát főként az eseménytörténet feltárásához, a lakosság szívós ellenállásának bemutatásához járul hozzá gazdag tényanyaggal. A szövegközlést tartalmas bevezető tanulmány előzi meg, amely - nagyon helyesen - a kiválasztott forrásanyag keletkezéséről, tartalmi és formai jellemzőiről ad tájékoztatást, illetve ezen túl viszonylag részletesen bemutatja a Belügyminisztérium, valamint a belügyi igazgatás politikai rendészeti szerveinek (a Magyar Államrendőrség Politikai Osztálya, majd Államvédelmi Osztálya, 1948-tól a BM Államvédelmi Hatósága, majd az önálló - közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt - Államvédelmi Hatóság, később 1953 és 1956 között ismét a BM keretében működő ÁVH), illetve végül az 1956 novembere után létrehozott belső karhatalmi szervek - az Országos Rend64