Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Dóka Klára: Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832–36. évi országgyűlésen. Bp., 1996 / 53–56. o.

cius réteget képviselik. A támogatás feltételének tekintették azt is, hogy a városok kerüljenek ki a kamara fennhatósága alól. Bár az alapvető probléma az országgyűlés egészén végigvonul, Szőcs Sebestyén kitűnő munkájából részleteiben megismerhetjük, milyen álláspontot foglaltak el a városi követek az egyéb tárgyakban. A szerző időrendben mutatja be az eseményeket, azonban ahol szükséges, szól bizonyos előzményekről is. Leírja, hogy az országgyűlés megnyitásakor azonnal felmerült néhány kérdés a további menetet illetően: nevezetesen a napló hitelesítése, az ülésrend az alsótáblán, a tárgyalások sorrendje, ami mint ismeretes, politikai kérdés is volt. 1833 márciusában már elővitát rendeztek a városok jogállásáról. A formai kérdésekben a városi képviselők alulmaradtak: csak nemesek hitelesítették a naplót, a távollevő nemesek követei is náluk előkelőbb helyet kaptak a kerületi üléseken, és nem értek el eredményt a szavazatok számát illetően sem. 1835. augusztus 23-án ezért felségfolyamodvánnyal fordultak az udvarhoz, melyben kiemelték, hogy helyzetük az országgyűlés új rendje, a kerületi ülések nagyobb jelentősége miatt vált tarthatatlanná. Kezdetben meg sem hívták őket az ilyen megbeszélésekre, majd tanácskozási joggal vehettek részt, végül kaptak egy szavazatot, amit azoban nem tudnak elfogadni. Az 1825-26-os országgyűlésen az 1608-ban becikkelyezett nyolc szabad királyi város külön szavazott, de a nemesek ez ellen is tiltakoztak. A városok nem kapták meg az uralkodó támogatását, ami nagy csalódást okozott. Kísérletet tettek a nádornál is, de hasonló módon nem értek el eredményt. A szerző bemutatja, hogy a városok belső szerkezetének rendezésére már Mária Terézia óta születtek tervezetek. Köztük az 1790-91. évi országgyűlés által kiküldött regnicoláris deputáció és az 1827. évi VIII. törvénycikk rendelkezései alapján megalakított országos bizottság javaslatai emelhetők ki. Ezek magukban foglalták a városokban a belső és külső tanács, valamint az országgyűlési követek választásának demokratizálását. A tervezetek tárgyalásakor a megyei nemesek zöme támogatta az elképzeléseket. Ezen kívül ők is támogatták a kamarai fennhatóság megszűnését, és kérték az uralkodót, hogy a szabad királyi városok számát ne növelje. Az országgyűlés napirendjén fontos helyet kaptak a bíróságokkal kapcsolatos tárgyalások. A téma szempontjából legfontosabb a városi bíróságok ügye volt, ahol a megyei és városi követek között a frontvonalak kialakultak. Bár törvény nem született, a nemesek nemcsak ahhoz ragaszkodtak, hogy maguk függetlenek legyenek a városi bíróságoktól, hanem házuk népe, nem nemes szolgáik is. Ezen kívül szó volt Fiume, Buccari, a Hajdúkerület, a szepességi városok bíróságairól, a vásári törvénykezésről, a szóbeli perekről, ahol törvényt is elfogadtak. A felsőbíróságok vonatkozásában a városi követek törekedtek arra, hogy a személynöki szék szűnjön meg, minden város legyen ilyen szempontból egyenrangú és a tárnokszékhez fellebbezzen, a királyi és hétszemélyes táblán pedig legyenek nem nemes származásúak is. A liberális nemesek ezen kívül arra törekedtek, hogy szűnjön meg a tárnokszék is, mely egyes városoknak kiváltságos helyzetet biztosít. Mint a szerző kimutatja, a városi követek az úrbéri kérdéskör tárgyalásánál általában a haladó erők mellett álltak. Támogatták a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságát, az úriszék eltörlését és minden javaslatot, mellyel az úrbéres lakosság helyzetét javították volna. A jobbágyközségek igazgatása ügyében, a községi elöljárók választásánál azonban a konzervatívok mellett foglaltak állást. Ellenezték a földesurak boltnyitási jogát is, mellyel szerintük a polgári kereskedők megélhetése kerül veszélybe. Utóbbi kér55