Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Buza János: Németh Gábor: Nagyszombati testamentumok a XVI–XVII. századból. Bp., 1995. Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. Győr, 1995 / 49–53. o.

olvasó dolgát. Sajnálatos elírás is akadt az irodalomjegyzékben, Lederer Emma mértéktörténeti tanulmánya a más téren maradandót alkotó s egy időben méltatlanul mellőzött Bartoniek Emma neve alá került. A földmértékeket a hold, a fertály és a negyed reprezentálja, nem került viszont felvételre a többször előforduló oszmina - vélhetően Vs -, amit a fél oszminával együtt a kis méret esetén is igen értékes szőlőbirtokok hagyományozásakor említettek. Természetesen naivitás lenne feltételezni azt, hogy a forrásközlő minden igényt kielégíthet. A testamentumokban előforduló fogalmak túlságosan szerteágazóak, a történészek érdeklődési köre pedig meglehetősen szakosodott, így a tökéletes mutató elvárása eleve illúzió. A nagyszombati testamentumok megjelentetése vitathatatlanul indokolt, nemcsak a nyugati országrész gazdaság- és társadalomtörténetét vizsgáló szakemberek számára nyereség, hanem - múzeumi kiadványról lévén szó remélhetőleg művelt érdeklődők is kézbe veszik. Érdemes! Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból I. (1600-1630) Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának kiadványa. Győr, 1995.152 p. A török kori Győr stratégiai és kereskedelmi szempontból egyaránt nevezetes helysége volt a királyi Magyarországnak. Gecsényi Lajos találó terminus technicusa szerint erődváros. Nyugat-európai szemmel nézve első pillantásra nem lehetett vonzó, mert a Bécsből Sztambulba igyekvő követek a császári székhely és a koronázó város után többnyire fitymálva nyilatkoztak róla, visszaútban azonban inkább elismerővé, esetenként lelkesedővé vált véleményük annak ellenére, hogy egy-két év alatt a település nyilvánvalóan alig változott; az útleírók szemlélete viszont minden bizonnyal jócskán módosult a balkáni és a kis-ázsiai tapasztalatokat követően. Horváth József a mezővárosi jogállású Győr végrendeleteiből válogatott, s mint a címből sejlik, az előszóból pedig kitűnik, az 1600-1630 közötti tallózás a nyitánya csupán a háromkötetesre tervezett vállalkozásnak. A közölt 102 végrendeletet mintegy 120 testamentum követi majd az 1631-1660 közötti három évtizedből, s hasonló számú végakarat jut a század végéig terjedő időszakra. A most publikált végrendeletek a megyei levéltárból kerültek az olvasók elé, ezt azért szükséges kiemelni, mert a városi levéltárban szintén maradtak fenn testamentumok, s a történeti irodalomban jártasabbak előtt ismert, hogy Győr lakosságának végrendeleteiből megjelentettek már néhányat. Az újabb forrásközlés nem lép fel a teljesség igényével; mint a bevezetőből kiviláglik, a csaknem ezer irat 882 magyar nyelvű pédányának egyharmadát kívánja hozzáférhetővé tenni a rokon tudományok „...mindenekelőtt a néprajz művelőinek használatára". E ponton a gazdaságtörténész recenzens vissza is vonulhatna, s ha nem ismerné napjaink mostoha publikálási viszonyait, fokozottabban füstölöghetne amiatt, hogy miért nem vállalkozik a már kellő jártasságra szert tett kutató a teljes magyar nyelvű anyag közzétételére. Mivel csak részben védhető az anyag egészét hiányoló álláspont, meg kell elégedni azzal, amit elénk tárnak, s aki végigolvassa a XVII. század első harmadának győri testamentumait, joggal érezheti azt, hogy ez sem kevés. 51