Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - KILÁTÓ - Cseh Gergő Bendegúz: Kutatási tapasztalatok az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárának új, marylandi épületében / 35–38. o.

tak a teherautók a két épület között, s egyes katonai irategyütteseket a korábbi ígéretek ellenére is csak hosszas rábeszélés és egyeztetés után bocsátották rendelkezésemre az év utolsó hónapjában. A fővároson kívül fekvő, már Maryland államban lévő Collage Park-i új levéltárépület építészetileg talán vitatható - a nem kimondottan fantáziadús üvegacél palota inkább emlékeztet laboratóriumra vagy űrkutató központra, semmint archívumra -, méreteit tekintve azonban lenyűgöző, bár a 6 emeletes épület közel 57 ezer m

3-es (684 ezer ifin.) tárolókapacitása, 390 főt egyszerre kiszolgálni képes kutatótermei így is csak várhatóan 2004-ig lesznek képesek megfelelni az iratátvételi, feldolgozási és tárolási követelményeknek. A szépen karbantartott park, vagy inkább erdő közepén álló, a 90-es évek elején átadott intézmény megközelítése a távolság ellenére igen egyszerű: saját hatalmas parkolója több száz autó befogadására alkalmas, a városi tömegközlekedésen (metró, illetve menetrendszerű busz) kívül pedig a levéltári dolgozókat és a kutatókat rendszeresen, óránként ingajáratban közlekedő ingyenes autóbusz szállítja a központi levéltárépülettől ki és vissza. A levéltárba való beiratkozást és a vonalkódos belépőkártya kiállítását elméletileg a kutatók maguk végezhetik a rendelkezésükre bocsátott számítógépek valamelyikén, ottlétemkor azonban a rendszer - amely oly tökéletesen működött például a Kongresszusi Könyvtárban - éppen betegeskedett, s csak a hagyományos regisztrációs lap hidalta át a technikai nehézségeket. A magyarországi levéltárak kutatótermi gyakorlatának ismeretében meglepően szigorúak és szigorúan betartottak a szabályok: a kutató személyes apróságokon kívül még táskát vagy dossziét, ill. papírt és írószert sem vihet magával, mindez rendelkezésére áll a kutatóteremben. (Az egyetlen engedélyezett saját „íróeszköz" a hordozható számítógép, de kilépéskor ennek lehajtott képernyője alá is bepillant az éber őrség esetlegesen elrejtett iratokat keresve.) Akijáratnál is minden egyes jegyzetlapot átvizsgálnak, a fénymásolatoknak pedig valamennyi oldalán megkeresi a felügyelő az igazoló pecsétet. (Mindezek a rendszabályok rendszeres forgalmi dugókat okoznak a kijáratnál, hiszen a pénzük helyett inkább az idejükkel takarékoskodó külföldi kutatók - s az itteni iratanyag jellegéből adódóan a külföldiek aránya itt igen magas - alkalmanként több száz oldalnyi másolattal távoznak.) A biztonsági rendszabályok azonban tovább is terjednek a ki- és bejáratok ellenőrzésénél, hiszen a terrorizmus elleni védelemre felkészült átlagos amerikai közintézményekhez hasonlóan az épületen belül is a kutató - ha netán levétárossal szükséges konzultálnia vagy bizonyos segédletek használatára kényszerül - csak mágneskártyával nyíló-záródó ajtókon, sokszoros regisztrálási kötelezettségeken keresztül érhet célt. A kutatási segédletek többsége megtalálható a kutatótermek szabadpolcain, egyes részletesebb jegyzékek vagy mutatók viszont csak a fentebb jelzett kerülőutakon szerezhetők meg. Ezen jegyzékek döntő többsége számítógépen készült ugyan, de csak kinyomtatva, bekötve állnak a kutatók'rendelkezésére, a kutatószolgálat számítógépesítése tehát még ebben a jövő századi épületben is várat magára. Bár a segédletek döntő többsége jól áttekinthető, egyértelmű és igen alapos (nagyon magas a darabszinten feldolgozott irategyüttesek aránya), ugyanakkor találkozhatunk zavaró pontatlanságokkal is. Az OSS - korabeli amerikai titkosszolgálat, a CIA elődje - mutatóiban például minden hatodik-hetedik „Hungary" tárgymeghatározás bukaresti vonatkozású iratot takar, vagy megemlíthető, hogy a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban tevékenykedett amerikai katonai misszió iratanyagának egy része egészen más feliratú dobozokban található. Az említett SZEBmisszió iratanyaga egyébkentje adalékul szolgálhat a kevésbé kutatott ira37