Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: I. rész / 3–13. o.

utcanevek, az építési vonal a mérnöki hivataltól kapott adatok alapján, a kapuküszöb, a padló magassága; - az alaprajzok az épület pincéjéről, földszintjéről, valamennyi emeletéről, rendszerint 1:100 méretarányban; - a keresztszelvények a teljes épületről és annak fontosabb részeiről, 1:50 méretarányban; - a homlokzati rajzok az épület különböző oldalairól, 1:50 méretarányban; - a vízvezeték, csatornák, emésztők stb. rajzai. A tervet aláírta annak készítője és a felelős kivitelező. Jóváhagyása után az egyik engedélyezett példányt visszakapta az építtető, míg a másik irattárba került. Székesfehérvárott kezdetben a „hatóság levéltárába", mivel a mérnöki hivatal nem volt önálló szervezet. Szegeden e hivatalnál már 1872-től találhatók egyes darabok, bár itt mint említettük - az árvíz új helyzetet teremtett, és a pusztulás után újjá kellett szervezni a tervtárat is.

10 Az úttervek vonatkozásában a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1887. évi rendelkezése volt az irányadó, mely szerint az útépítési tervek a következőkből álltak: - helyszínrajz, hossz-szelvény; - keresztszelvények az út tengelyétől 50-50 méterre; - előméret és költségvetés; - műszaki leírás, ami a forgalmi viszonyokra, a lejtésre, a talaj minőségére vonatkozott.

11 A városi mérnöki hivatalok vezették saját területükön az utak törzskönyveit, melyek a folyamatos aktualizált helyszínrajzot és az út műszaki leírását foglalták magukban.

12 A házi kezelésben készült és a vállalatba adott munkáknál építési napló készült, melynek vezetését a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium az állami mérnökök számára már 1883-ban szabályozta.

13 A naplók korai formájukban az időjárásra, az elvégzett munkára, annak helyére, a munkások számára vonatkozó adatokat és a vállalkozónak adott utasításokat tartalmazták. A rovatok a későbbiek során a felhasznált anyag, kifizetett munkabér stb.vonatkozásában bővültek. A Szegedi Mérnöki Hivatal a város speciális helyzetének megfelelően az 1880-1950 közötti időszakban építési törzskönyvet is vezetett. Az utcák sorrendjében haladva minden telekről helyszínrajzot készítettek, ahol megjelölték az építési vonalakat, az utcaneveket és a házszámokat. Jelezték az építtető nevét, az építési és lakhatási engedély számát, vezették a változásokat. Mint jeleztük, a mérnöki hivatalok fontos feladata volt a vállalkozásba adott középítészeti munkák lebonyolítása. Ennek során az engedélyezési eljárás, valamint a költségvetés és az általános vállalati feltételek közgyűlési elfogadása után meg kellett hirdetni a vállalkozók számára a munkálatokat, akik azok elvégzésére árajánlatokat nyújtottak be. Az elbírálás versenytárgyaláson történt, ahol kiválasztották a legkedvezőbb feltételeket ígérő, megfelelő igazolásokkal (pl. anyagi helyzet, szakértelem) rendelkező vállalkozót, majd vele szerződést kötöttek. A munka felügyelete az építési napló vezetésével történt. A kivitelezéshez szükséges részletterveket a vállalkozó volt köteles kidolgozni, a rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján. A kitűzést és a szintezést a törvényhatóság műszaki személyzete, azaz a mérnöki hivatal végezte el. Az építkezés befejezését követően a leszámolási művelethez a vállalkozó elkészítette a szükséges rajzokat, csatolta a számlákat, az eredeti előméretet és a költségvetést.

14 6