Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: I. rész / 3–13. o.

A műszaki adminisztrációban az 1929. évi 30. te. hozott változást, mely megszüntette a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városok taná­csát, és az összes feladatot, köztük az építési engedélyek megadását is a pol­gármesteri hivatalokra bízta. Az útépítés és magasépítés során keletkezett, törvényhatósági tervtárakba tartozó dokumentumokat négy részre oszthatjuk: tervezési, engedélyezési, ki­vitelezési, leszámolási tervekre, illetve terviratokra. Eredetüket tekintve ezek a magántervezőnél, a mérnöki hivatalban, a tanácsi/polgármesteri ügyosztályokon, a kivitelezőnél keletkezhettek, és sajá­tos megoszlásban kerültek a mérnöki és tanácsi részre oszló városi tervtárak­ba. A megoszlás elsősorban attól függött, hogy középületről vagy magán­épületről volt-e szó, a kivitelezés házi kezelésben vagy vállalkozás útján tör­tént-e. Az irattári rendszert először a tervezők bontották meg, amikor eredeti helyükről kiemelték a terveket az épületek felújítása, átépítése alkalmával. A legnagyobb átrendezés az államosítás után következett be, amikor célsze­rűnek látszott az állami vagy városi tulajdonba került magánépületek doku­mentumait egyesíteni. így elég nehéz rekonstruálni az egyes darabok eredeti hovatartozását, és főként az eredeti őrzőhely, a mérnöki hivatal esetében gyakorta hiányokkal találkozunk. Legkevésbé a tervezői példányok megőrzé­sére fordítottak gondot, mivel azokhoz - a munkadíj kifizetése után - anyagi következmény nem fűződött. A legtöbb dokumentum éppen ilyen okból a kivitelezéssel, a vállalkozók elszámoltatásával kapcsolatban maradt fenn. Szegedi tervtárak A Szegedi Mérnöki Hivatalban a műszaki anyagot nem iktatták, hanem az adminisztratív iratoktól külön választva osztályonként kezelték a következő megoszlásban: 1. belvízkárok, városi csatornázás, közúti vaspálya, hajók, kompok ügyei; 2. városi középületek dokumentumai, magánépítkezések engedélyei; 3. külterületi építési engedélyek, védtöltés, törvényhatósági utak, telefon ügyei; 4. vízművek nyilvántartása, közvilágítás; 5. térképek, házhelyek, parcellázás. A változások 1929-tól a hivatal anyagának összetételében is lemérhetők. Míg korábban a magánépületek engedélyezett terveinek egy példányát a városi tanács őrizte, és csak az építkezésekről vezetett törzskönyv állt a mérnöki hivatal rendelkezésére, addig a takarékosság jegyében ettől kezdve mind a belterületi, mind a külterületi építkezések engedélyezett terveinek egy példánya ide került. így az anyag számottevő része 1929-tól a magánházakra vonatkozik. Az egyes, utcák és házszámok szerint rendezett dokumentációk a polgármester által aláírt véghatározatból (engedély-okirat) és tervekből áll­nak. A határozat tartalmazza: az épület nevét, az építkezés tárgyát, a felelős kőműves és ácsmester nevét, annak megállapítását, hogy a kérelem megfelelt az építési szabályoknak. A csatolt tervek 1: 50 - 1: 500 méretarányban készültek, minden esetben tartalmazzák az építésért felelős kivitelező aláírását, a tervező és az építtető nevét, az engedélyező hatóság pecsétjét és aláírását. Helyszínrajzokat, alap­rajzokat, homlokzatrajzokat csatoltak az iratokhoz, színes vagy színtelen pausz (vászonpausz) rajz, fénymásolat formájában. 15 A középületek mérnöki hivatalba került dokumentumai nagy tarkaságot mutatnak. Mivel a vállalkozásba adott építkezések felügyelete - mint jelez­7

Next

/
Thumbnails
Contents