Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: "Egy nép kiáltott. Aztán csend lett". Székesfehérvár, 1996 / 60–62. o.

„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett" Szerkesztette: Csurgai Horváth József. Kiadó: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata. Székesfehérvár, 1996. 442 p. Öt évvel ezelőtt a Zalaegerszegen „56 Vidéken" címmel megrendezett történészkonferencia többek közt azzal a megállapítással zárult, hogy a megfelelő kutatások hiánya miatt a vidék forradalmának konkrét történéseit alig ismerjük, s csak remélni lehet, hogy ezeket is előbb-utóbb feltárják az erre vállalkozó történész-levéltáros szakemberek. A történésztalálkozó azokra az eddig kevésbé vagy egyáltalán nem használt forrástípusokra is felhívta a figyelmet, mint a helyi államigazgatási (tanácsi) szervek forrásai, a jogszolgáltató szervek büntetőügyi iratai, a megyei és a városi MSZMP-bizottságok anyaga, valamint a munkás- és nemzeti tanácsok megmaradt dokumentumai. Az úttörő vállalkozásnak számító konferenciát követőleg az eddig megindult forrásfeltárások folytatódtak, kiteljesedtek, illetve sorra jelentek meg forráspublikációk az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentősebb vidéki eseményeit közzétéve. Csurgai Horváth József szerkesztésében „Egy nép kiáltott. Aztán csend lett" címmel a székesfehérvári forradalmi eseményeket bemutató kötet arra a nehéz s talán hálátlan feladatra vállalkozott, hogy szakítva az eddigi gyakorlattal, a hatalmas mennyiségű forrásanyag ismereteit szintetizálva feldolgozza. A történészszemmel is imponáló szintézis meg tudott maradni egy olyan objektív közlési módnál, ami felülemelkedett napjaink politikai felhangokkal kísért „kisajátítási" kísérletein, a gyakori indulatokon, melyek vélt vagy valós sérelmeken, mellőzéseken is alapulnak. S ez az objektivitás azért is fontos meglátásom szerint, mert ha szinte nincs is meg a történelmi távlatból való megközelítési lehetőség, a kötet szerzői nagyon ügyeltek arra, hogy tényszerűközléseikkel az eseményeket ne kommentálják, értékeljék, hanem bemutassák, tárgyilagosan ismertessék. A külső megjelenésében is igényes tanulmánykötet jól tagolt és egységes szerkezetű. S egyes szerkezeti elemeiben, mint a „Tanúságtétel" és az ún. Függelék c. fejezeteknél irodalmi szemelvényeket, illetve visszaemlékezéseket is közöl a szerkesztő, ezzel is gazdagítva a kötet tartalmi értékeit. Osztom a szerkesztőnek a Bevezetőben írt azon véleményét, hogy a helyi forradalmi események vizsgálatakor a feltáró és elemző munkát megnehezítette, hogy a környező régiók, forradalmi központok történéseit még nem dolgozták fel. így óhatatlanul is nélkülözték a szerzők a nagyobb kitekintést és a törvényszerű összefüggések kifejtését. Mindettől függetlenül a rendkívül alapos levéltári és bibliográfiai forrásfeltárás, s ennek függvényeként az adatok gazdagsága a biztosíték arra, hogy a forradalom és szabadságharc 40. évfordulójára kiadott történeti kötet az elkövetkező évtizedek kutatásai számára biztos kiindulópont, alapmunka marad. 60