Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - MÉRLEG - Horváth J. András: Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890–1914. Várostörténeti tanulmányok. Bp., 1996 / 57–59. o.

vételére adtak lehetőséget a hosszú lejáratú koncessziós szerződések, a program már a kilencvenes évek közepétől ismert volt. A mű nyomán világossá válik a községesítési politika melletti és szembeni motiváció is. Mivel a közgyűlés nem vállalta a nagypolgárság számára hátrányos adóemelést, egyéb lehetőség nem maradt az alapinfrastruktúra kialakítása miatt addig ismeretlen összegű hitelfelvételekre kényszerülő főváros számára azok kamatainak és részleteinek finanszírozására, mint a községesítendő üzemek viszonylag nagy összegű, rendszeres jövedelmei. Az ellenzők táborában főként a városi hatóságnak a gazdasági folyamatokba történő beavatkozása keltett ellenérzéseket, s vetette fel az indokoltság kérdését. A könyv talán legihletettebb része a Környezetalakítás és szolgáltatások fejezetcím alatt az időszak várospolitikájának az egyes városigazgatási területeken végzetteket méltató oldalak. Ezekből, miként a korábbi fejezetrészekből is kitűnik: noha a Bárczy-féle kulturális infrastruktúra fejlesztés jellegében és jelentőségében valóban markánsan különbözött a korábbi időszak felfogásától és megközelítéseitől, az 1906 előtti másfél évtized is annyiban hasonlított hozzá, hogy akkor is hitelekre alapozott beruházáspolitika folyt, csak éppen annak finanszírozására nem gondoltak, továbbá azon projektumok a fővárosnak főként az egészségrendészeti-szempontú alapinfrastruktúra kiépítésére vonatkoztak. Horváth J. András Együttműködési megállapodást írt alá Budapesten, 1997. április 10-én a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma Közigazgatási Szekciójának Levéltári és Iratkezelési Főosztálya képviseletében Péter Kartous igazgató és a Magyar Országos Levéltár képviseletében Lakos János főigazgató. A megállapodás két évre szól. Lejárta után automatikusan újabb két évre meghosszabbodik, hacsak az egyik fél a lejárat előtt legalább három hónappal fel nem mondja. A felek a következőket irányozzák elő: a kutatóknak hozzáférhetővé teszik a levéltári forrásokat a fogadó félnél érvényes szabályokkal összhangban; kiadványcserét és mikrofilmcserét folytatnak; támogatják a konferenciákon, ösztöndíjas utakon való részvételt; előzetes megállapodás alapján közös kiállításokat, konferenciákat rendezhetnek; közös kiadványokat állíthatnak össze; támogatják a két ország levéltárai közötti közvetlen kapcsolatok kiépülését. Fontos pontja a megállapodásnak, hogy évi 15 munkanap keretben van lehetőség a levéltári szakemberek cseréjére. 59