Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - MÉRLEG - T. Mérey Klára: Tanulmányok. Tolna megyei levéltári füzetek 5. Szekszárd, 1996 / 54–56. o.

gye 18. századi konkrét szervezeti felépítését is magában foglalja. Megvizsgálja a telepítő földesurak szerepét az evangélikus egyház életében, megállapítja eltérő hatásukat, szerepüket. Ismerteti e települések lakóinak egyházi és kulturális kapcsolatait a megye határain túl fekvő hitsorsosaival és intézményeivel. A hatodik fejezet a legterjedelmesebb, részletesen tárgyalja a Tolna megyei lutheránus települések történetét a lakosság bevándorlásától a türelmi rendeletig. Ezek a monografikus feldolgozások nemcsak 16 falu eddig homályban maradt konfliktusait, sikereit és kudarcait tárják fel, hanem egyben az ellenreformáció korszakának jobb megismerését is elősegítik a pécsi egyházmegye területén. A hetedik fejezet a vegyes etnikumú és vallású településeken tekinti át a lutheránus németek helyzetét a 18. században. Bonyhád, Cikó, Kölesd, Nagyszékely, Mucsi, Paks történetének érdekes és eddig ismeretlen szakasza villan fel e sorokból. A záró — nyolcadik — fejezet Tolna megye különböző településein élő „szórvány" evangélikus német csoportjainak életét, sorsát ismerteti. Bemutatja a zombaiakat, akik elköltöztek ebből a faluból és Orosházát alapították meg, majd Nagyszokoly, Tótkeszi és néhány további település, puszta lutheránus telepeseinek sorsát kíséri nyomon. E tanulmány értékét növeli néhány érdekes és egyedi kép: Bonyhád 18. századi ábrázolása, német telepesek csoport-, illetve egyéni ábrázolása, falvak pecsétjei. A kötet végén levő képjegyzékben is szerepel e képek címe, de sajnálatosan a források megjelölése elmaradt. A kötet második értekezése Kováts Jenő munkája, aki Iblna vármegye állategészségügyi igazgatását és az állat-járványvédelmet ismerteti az 1780 és 1980 közötti kétszáz esztendőben. A szerző e megye állat-egészségügyi állomásának volt éveken át az igazgatója, így e téma jó ismerője. Áttekinti II. József trónra lépésétől kezdődően az állatjárványok ellen hozott rendelkezéseket, a védelem megszervezését, eseményeit a megyei közgyűlési anyag alapján. 1870-ig tekinti át mindezt, amely évszám azért volt korszakhatár, mert ekkor nevezték ki az első megyei állatorvost. A következő korszakhatár ettől az időtől 1900-ig terjedt, amikor is sor került az állatorvosi közszolgálat államosítására. Ezt követően a szerző a rendeletek ismertetésével, a szervezeti átalakulás nyomon követésével a téma tömör áttekintését adja, s ezzel az országos átalakulásokra is kitekintést nyújt. Az e tanulmányhoz tartozó képmellékletek közül számomra a marhahajtó utakat ábrázoló térkép tűnt a legérdekesebbnek, de itt is hiányoltam a forrást, vagy legalább a térkép aláírásából az évszám megjelölését. A kötet harmadik értekezése ugyancsak hézagpótló és jelentős. Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után c. tanulmányában tényeket és adatakot közöl a megtorlásról. Ez az értekezés impozáns irodalomjegyzékre támaszkodik, de adatai levéltári forrásokon alapulnak: Járásbíróság, Megyei Bíróságok, Büntetőperek fondjain kívül a sajtó anyagát is felhasználta. Külön kiemelném az I. sz. mellékletben közölt 1957-58-as politikai perekben szereplő Tolna megyeiek névmutatóját, az ítéletekkel együtt. Az országos feldolgozáshoz is értékes forrásanyag lehet V. I. Kornyev, az SZKP omszki területi bizottsága titkárának jelentése, amelyben az 1957. januártól májusig végzett „munkájáról" számolt be. Itt is ki kell emelnem a kiváló mellékleteket, amelyek önmagukért beszélnek. A kötet negyedik tanulmánya ismét más időszakot és más történeti problémát érint. Kovács Péter, a Római Magyar Intézet munkatársa „Egyetem vagy birtok" címen egy nagyon érdekes témát tűzött tollhegyre. Egy 1495-ben a bácsi káptalan előtt tett bejelentésre építi fel művét, amelyben a néhai Dárói Majos Mihály fia bejelentette, hogy az apja után rámaradt birtokrészét Tamás egri püspökre kívánja hagyni, aki gyermekkorától taníttatta és a bécsi és krakkói egyetemen folytatott tanulmányait támogatta. 55