Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A Nemzetközi Levéltári Tanács XIII. kongresszusa, Peking, 1996. szeptember 1–7. / 39–47. o.

értékét tartotta. Bár Schellenberg bizonyosan nem akarta, de ő indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeként az amerikai archivisztikában a proveniencia-elv háttérbe szorult. „A történetírás új irányai számunkra elsőrangú fontosságúak" - jelentette ki egy általánosan osztott nézetnek hangot adva a hatvanas-hetvenes évek egyik amerikai teoretikusa.

11 Az eredmény: az éppen aktuális történészi felfogásnak szolgáltatták ki az iratértékelést, a kiválasztott anyag gyakran szűk kutatói érdekeket tükrözött. A proveniencia-elvet más oldalról is támadás fenyegette. Cook ennek hátteréül érdekes társadalmi képet vázol. Véleménye szerint évszázadunk utolsó évtizedeiben fontos szemléletváltozás történt a közvéleményben: az állampolgárok „maguknak követelték" a levéltárakat. Az átlagpolgár már nem elégedett meg az állami bürokrácia papírjait őrző intézménnyel, ő olyan levéltárat akart (akar), amely biztosítja a személyi jogait, ahol kikutathatja az identitását erősítő iratokat, a „gyökereit", pátriája és közössége kollektív emlékeit. Az állam-alapú levéltári modellről áttértünk a társadalom-alapú modellre. Ezt a tendenciát ismerte fel H. Booms német levéltáros, aki híres, 1972-ben megjelent cikkében

12 azt állította, hogy a társadalomnak magának kell definiálnia értékeit, és ezeknek a levéltári anyagban tükröződniük kell. Következésképpen szerinte a levéltárosoknak kutatásokat kellene végezni (külső szakértők bevonásával) arról, hogy a közvélemény mit tart fontosnak-értékesnek, és ez alapján össze kellene állítani egy ún. dokumentációs tervet, azaz a megőrzésre kiválasztandó iratok jegyzékét. Nem késett sokáig a proveniencia-elvet vallók „ellentámadása". Booms cikkét már megjelenése után is sokan vitatták (sőt, azóta maga a szerző is módosította nézeteit), de a proveniencia-elv igazi reneszánsza a 80-as években kezdődött. Cook állítása szerint a Kanadai Nemzeti Levéltárban a tartalomról (amerikai hatás) a hangsúly fokozatosan átkerült az összefüggésre. A levéltárosok munkájukban egyre többet foglalkoztak az ún. makrokontextusokkal, az iratképző funkcióival, programjával, tevékenységével. Kidolgoztak egy funkcionális-strukturális értékelési modellt, amivel az iratképző szervet vizsgálják meg. Ezzel kb. egyidoben Hollandiában is kifejlesztettek egy funkcionális értékelési módszert, amit PIVOT-nak neveztek el. Az új proveniencia-elv azonban nem mindenben felel meg a klasszikusnak. Régen egy viszonylag egyszerű (mono-) hierarchikus rendben működtek a szervek, és a keletkezett iratok ezt a rendet többnyire pontosan leképezték. A levéltárosok ennek megfelelően alakították ki leíró-koncepciójukat, amin a klasszikus proveniencia-elv nyugszik. Egy ausztrál levéltáros, Péter Scott fejtette ki még a hatvanas-hetvenes években írt publikációiban,

13 hogy a szimpla irat-létrehozószerv kapcsolat már nem érvényes. A szervek nem egy monohierarchikus rendben működnek, hanem a kapcsolatok többoldalúak és gyorsan változnak. Elmélete szerint a leváltári anyag leírásának nem szabad a sorozatokban található iratok ismertetéséből állni. Sokkal inkább a többszörös keresztkapcsolatokat (multiple interrelaptionships) kell leírni a létrehozó szerv és az irategyüttesek között. Többszörös kapcsolatról lévén szó, ez éppúgy fennállhat irategyüttes/irategyüttesek és szerv/szervek, irategyüttes és irategyüttes stb. között. Cook szerint Scott elmélete 20 évvel megelőzte a korát, a posztkusztodiális modell úttörője, és igazi jelentősége csak most látszik, az elektronikus iratok korában. A számítógépes „hőskorszak" kezdetén, a hetvenes években a levéltárosok az elektronikus információ tartalmának feldolgozására helyezték a hangsúlyt. Ez közel állt a könyvtári felfogáshoz, egy-egy rekord hasonlított egy-egy katalóguslaphoz. Mindez akkor érthető volt, mert a levéltárakba kerülő szá43