Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

ugyanilyen fontos volt: színházépület bejáratainak számát ezért kellett szaporítani, s veszélyes üzem létesítésekor az építmény közelében nem volt szabad lakást építeni.

42 Szabályozás, telekpolitika. A technikai jellegű követelményeken túlmenően igen pregnánsak a Középítési Bizottmánynak a szabályozási, telekpolitikai szempontokra vonatkozó megállapításai is. Határozottan érzékelhető egyfajta egyensúlyozásra törekvés a fővárosi érdekek és a telektulajdonosok érdekei között. A bizottmányi tagok a jelek szerint teljesen tisztában voltak azzal, hogy a magántulajdonosi érdekek egyoldalú érvényesítéséről ezen a fórumon nem lehet szó, ám azok rovására a fővárosi hatóság nem állíthatja egyoldalúan előtérbe a fővárosi érdekeket sem. A Bizottmány ezt az elvet egyik jelentésében szavakba is öntötte: „...a szabályozások megállapításánál a szükségesség, a célszerűség, s a kiviteli költségek és nehézségek apasztása fő elvként tekintendő, s ezen szempontoknál fogva egyhangúlag csatlakozik a kiküldött albizottmánynak a Mérnöki Hivatal által pártolt s terven is kitüntetettjavaslatához, mely szerint ... a kereszt utca olykép tolassék el, hogy annak megnyitása minél kevesebb tulajdonos telkét érintse, s minél kevesebb költséggel és nehézséggel találkozzék."

43

Ezen elvek gyakorlati érvényesítése során a Bizottmány a főváros érdekeit főként a szabályozási tervben szereplő területnek az értékemelkedésre is figyelemmel levő telekkönyvi biztosításával szándékozott elérni. Vagyis az építtetőnek a telekkönyvben be kellett jegyeztetnie adott esetben, hogy későbbi szabályozás alkalmával az építményt saját költségén le fogja bontatni,

44 illetőleg az időközben bekövetkező értékemelkedés becsült összegét a főváros javára előre be kellett fizetnie.

45 Ezen Bizottmány tett javaslatot az ún. terjedékek beváltási összegére vonatkozóan is. Ezek olyan kisebb földterületek voltak, melyek az érvényes szabályozási terv alapján vagy feleslegessé váltak a majdani közterület létesítésekor, vagy éppen ellenkezőleg, azokat magánterületektől kellett e célra a fővárosnak megszereznie. Az előbbi esetben a megváltási összegre tett bizottmányi javaslat megállapításakor igen korlátozott mértékben — karitatív jellegű szervezetek eseteiben — méltányossági szempontok is érvényesülhettek.

46 Rendészet. Nem érdektelen a köz- és a magánérdekek egyidejű érvényesítése kérdésének szempontjából a rendészeti jellegű javaslatok tanulmányozása sem. Építésrendészeti kihágások mérlegelésekor a Bizottmány, úgy tűnik, abból a szempontból igyekezett értékelni az ügyet, hogy a kihágást elkövető jóhiszeműleg, avagy a szabályokkal tudatosan szembehelyezkedve járt-e el. Az előbbi esetekben, ha anyagi kár nem keletkezett, vagy az eredeti állapot könnyűszerrel helyreállítható volt, a Bizottmány mintegy méltányosságot gyakorolva például kimondta, hogy az „...ügyben pénzbüntetés alkalmazása nem hozatik javaslatba".

41 Bírságolás felmerülésekor a Bizottmány terjesztette elő a bírság konkrét összegére vonatkozó javaslatot is, mely viszont olyan esetben, ha a szabályellenes magatartás a hatóság presztízsét érintette, igen komoly summa is lehetett. A Hetes Albizottmány egy ízben például igen tetemes, 500 forint bírságot hozott javaslatba egy építőmester ellen, aki csak jelentéktelen mértékben tért el ugyan a rendszabálytól, de a főváros műszaki közegének felszólítása ellenére folytatta, majd be is fejezte az építkezést.

48 11