Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

cáfolat iránt akarok szólani, mellyel jelen alkalommal e táblának ezen oldaláról illetett egy kormány, melynek végrehajtó hatalma régóta nem kevésbé volt részrehajló ritka energiájának brutális nyilatkozataiban, mint önző szokott apátiájának szemtelen színezeteiben."

18 A horvátországi események szoros összefüggésben voltak a magyar hivatali nyelv széles körű bevezetését célzó törvényjavaslat vitájával is. A javaslat mind a közigazgatás, mind a törvénykezés, mind pedig az oktatás terén általánossá kívánta tenni a magyar nyelvet. Horvátországban megmaradt volna az eddig használt nyelv, csupán a magyar szervekkel érintkezve és a magyar országgyűlés eló'tt kellett volna a magyar nyelvet használniuk. A horvát nacionalisták által választott követek azonban — röviddel a törvényjavaslat ismertté válása után — latinul kezdtek el beszélni az országgyűlésen, amiből rendkívül éles politikai vita kerekedett. A rendek ugyan már 1843. június 20-án kimondták, hogy a diétán csak magyarul lehet szólni, ez azonban csupán olaj volt a tűzre; végképp elmérgesítette a magyar-horvát viszonyt, és Horvátországban az illír előretörését vonta maga után.

19 Batthyány — lévén maga is horvátországi birtokos, így személyében is érintett — csak részben osztotta a rendek álláspontját. Abban egyetértett, hogy az érintkezés nyelve a magyar legyen. „Én is azok véleményét pártolom, kik minden nemzetben azt kívánják tisztelni, mi nálunk magyaroknál is leginkább tiszteletre méltó, t. i. a nemzeti szellemet; azért én sem kívánom a horvátokat törvény által magyarosítani, hanem csak azon láncot és kapcsot óhajtanám, hogy magyar volna, mely a két országot érintésbe hozza" —jelentette ki az 1843. augusztus 18-i főrendi ülésen.

20 Batthyány később többször is felszólalt a törvényjavaslat vitájában. Szeptember 2-án azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat ne fogalmazza meg külön is azt, hogy a horvátországi követek az országgyűlésen magyarul kötelesek beszélni, mert ezt (ha nem is szó szerint) általánosságban már úgy is tartalmazza a javaslat. Batthyány azzal érvelt, hogy „Ne ellenkezzenek méltóságtok — szólította fel a főrendeket —, hogy a parlamentarias gyengédség mai feladatának elég legyen téve, miután nemcsak méltóságtoknak következetsége ezt megengedi, sőt inkább méltóságtoknak hazafisága és nemesebb tapintata szorosan meg is kívánja s követeli."

21 A felsőtábla parttalan, meddő vitája elkeserítette Batthyányt. Látván indítványának kudarcát, november 16-án maga is a rendek eredeti javaslatához csatlakozott: „Én, ki ezen országgyűléstől majd mitsem várok, látván, mi eredetileg magyaráztatik nálunk a »törvényhozói ellensúlyok« teóriája, látván, mikép veszik hasznát bizonyos egyének parlamentalis mechanismusunk fejletlenségének, látván, mikép kényteleníttetik ezek által az ország egy pár ember kormány és nemzet feletti parlamentális kényuraságát tűrni, én — mondom — csak elvbarátim iránti tiszteletből [...] szavazok a tekintetes karok és rendek izenetére."

22 Ilyen értelmű volt azután a törvény végleges szövegezése is (amelyet az uralkodó jóváhagyott): kimondta, hogy az országgyűlési nyelv ezentúl kizárólag a magyar lesz, csupán a kapcsolt részek (magyar nyelvben kevésbé jártas) követeinek engedélyezte további 6 évre a latin nyelv használatát. Az egyik első kérdés, amit a felsőtába is hosszas és részletes vitában tárgyalt, a vallásügy volt. Maga Batthyány 16 alkalommal szólalt fel ez ügyben, zömében 1843 szeptemberében. Miután az alsótábla szinte valamennyi részletkérdésben a liberális álláspontot tette magáévá, Batthyány rövidebb felszólalásaiban általában a rendek feliratait támogatta. Szeptember 4-én (alkotmányos szempontból) törvénytelennek nyilvánította a reverzálisokat, szeptember 7-én pedig hasonló megfontolásból utasította el a vallási áttérések királyi felügyeletét. „Alkotmányos kérdés forog itt fenn véleményem 8