Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

Az országgyűlési hírlap tervét végül a konzervatív főrendi többség megbuktatta azáltal, hogy annak tárgyalását az általános sajtótörvények kidolgozásához kívánta kötni — ez pedig egyelőre az alsótáblán nem volt napirenden. A cenzúra megnyilvánulásai ellen Batthyány később, így az 1844. július 12/13-i főrendi üléseken is felszólalt. Ez alkalommal sem csupán taktikai irányítója, hanem vezérszónoka is volt a megyék levelezését gátló postai cenzúra elleni ellenzéki támadásnak. Batthyány szerint a posta kötelessége lenne, hogy a levéltitok szentségét sértetlenül fenntartsa. „Jelen állapotja a postahivatalnak már olyan, miszerint senki nem kecsegtetheti magát azzal, hogy az ő correspondentiái [levelezései] biztos kezekbe adatnának át, ha a levelek a postahivatalra tétetnek." „Látjuk, hogy a kormány maga praetendálja [erősíti meg] azon jogot, és igazolja az illető postahivatalok eljárását, midőn azt mondja, hogy ha tették ezt [mármint a levelek lefoglalását és feltörését] az illető postahivatalok, ezt meghagyásból tevék és csak kötelességüket teljesítették, tehát azon terrénumra került a dolog, hogy a kormány ezen jogát magának tulajdonította, és ezen jogra tart számot, miszerint hatalmában álljon a postamestereknek és hivatalnokoknak oly parancsolatokat adni ki, melyeknél fogva fel legyenek hatalmazva a postatitoknak szentségét megszegni." Batthyány felszólította a főrendeket, nyilatkozzanak, hogy elismerik-e „a kormánynak azon jogát, hogy ő bizonyos rendkívüli esetekben a postai titkokat megszegje vagy megszeghesse". A felsőtáblát úgy tekintem — fejezte be újabb feszólalását Batthyány — „mint a nemzet integráns részét, és azért kívánom, hogy [...] rosszalását mondja ki a kormány eljárása ellen"! Álláspontját másnap több oldalról is megvilágította Batthyány. Kijelentette, hogy „törvény nélkül és azonkívül a status quonak minden változtatása igazságtalan és önkény. Ezen esetben is, hol a kormány a status quot csakugyan megváltoztatta azáltal, hogy a censurát oda is kiterjesztette, hová az eddig nem terjedett, [...] igazságtalanul és önkényesen tett." Batthyány szerint „csak azon jogokat gyakorolhatja a kormány, melyek világosan a törvény betűi által vannak neki engedve", és mindazon jogok gyakorlása, „melyek nincsenek világos törvény által átengedve", a nemzet kezében marad. Ebből kiindulva a megsértett status quo helyreállítására szólította fel a főrendeket.

16 A sérelmek sorában az elsők között tárgyalta az országgyűlés — így a felsőtábla is — a túrmezei magyar nemességnek a horvátországi tartománygyűlésből való kiebrudalását. Miután Batthyány már egy titkos ellenzéki értekezleten kifejtette, hogy a Bécsből táplált illír mozgalomnak nyílt célja a magyar nemzetiség, szabadság és felvilágosodás elnyomása, a főrendek 1843. június 28-i ülésén nyilvánosan is pártfogásába vette a sérelem orvoslását követelő feliratot. Batthyány itt azzal érvelt, hogy a „kormánynak érdekében kívánom én ezen feliratot Őfelsége eleibe terjeszteni, hogy részrehajlatlanságának minél előbbi bebizonyítása által képes legyen a nemzetet arról meggyőzni; miszerint nem ő az oka annak, hogy Horvátországnak annyi főhivatalosai hűtlenséggel vádoltatnak a közvélemény által, hogy a kormány nem bűntársait védi végetlen commissióval, s hogy végtére a magyar nemzetiségnek nincs veszedelmesebb s közelebb álló ellensége az orosz császárnál"!

17 A túrmezei sérelem volt terítéken a főrendek 1844. február 1-jei ülésén is, ahol a nádor lojális magaviseletre intette az egyik ellenzéki felszólalót, amiért az a kormányt bírálta. Batthyány véleménye szerint az az elv, hogy „az elért jónak kedvéért fel kelljen hagyni az elkövetett rossz elleni panaszszal", a jus publicumot „legrövidebb idő alatt tökéletesen tönkre juttatná". Batthyány itt ismét az egész főrendi ellenzék nevében nyilatkozott, kemény szavakkal bélyegezve meg a kormány eljárását: „Én részemről csak azon 7