Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - HÍREK - Koroknai Ákos: Ünnepi tudományos ülés a Magyar Országos Levéltárban / 60–63. o.

A Magyar Országos Levéltár és az 1945 után keletkezett iratanyag kezelésére 1970-ben létesített Új Magyar Központi Levéltár 1992. július 1-jei egyesítésével az országnak immár egyetlen nemzeti levéltára — a rendszerváltást követően — 1992-ben átvette a volt MDPés MSZMP levéltári anyagát, megkezdte a felszámolt gazdálkodó szervek iratanyagának átvételét a csődtörvény alapján, megszervezte a kárpótlási törvényekkel kapcsolatos adatszolgáltatását, legutóbb hozzálátott a titkos iratok felülvizsgálatához, 1994ben megindította új, 50 ezer ifm raktárkapacitású óbudai levéltári épületének megépítését, hogy mintegy 65 ezer ifm-nyi levéltári anyagát a kor igényeinek megfelelően helyezhesse el, s hogy új épületében korszerű kutatási feltételeket biztosítson. A Magyar Országos Levéltár mindenkor, miként ma is, tudatában volt hivatásának, hogy korszakok páratlan értékű forrásanyagát gyűjtse, megőrizze és feldolgozza az utókor számára. Borsa Iván, a levéltár ny. főigazgató-helyettese ,A Magyar Országos Levéltár és a Zsigmond-kori oklevéltár" c. előadása a forráskiadvány történetét tekintette át, amelynek publikálására latin nyelven és kivonatos közlésben 1887-ben Fejérpataky László egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum levéltári őre tette meg a javaslatot. A Magyar Tudományos Akadémia történettudományi bizottága azonban két évvel később úgy döntött, hogy a forrásokat teljes szövegközlésben adják közre, kivéve a már publikáltakat. Ezeket rövid regesztákban kívánták megjelentetni. Fejérpataky 80 levéltárban mintegy 3 ezer oklevelet másolt le 1895-ig. Kéziratai az Akadémia könyvtárának kézirattárába kerültek 1923-ban bekövetkezett halála után. Munkáját tanítványa, Mályusz Elemér folytatta 1942-től, aki Fejérpataky koncepcióján csak annyit változtatott, hogy az eredeti szövegek közlésre érdemes részeit magyar nyelvű kivonatokba illesztette be. A Zsigmond-kori oklevéltár I. kötete (1387-1399) a Magyar Országos Levéltár akadémiai támogatással 1950-ben megindított kiadványsorozatai közül a Forráskiadványok c. sorozat első köteteként jelent meg. A II. kötet (1400-1410) — két alkötetben 1956-ban és 1958-ban látott napvilágot. Miután Mályusz az MTA Történettudományi Intézete munkatársa lett, legtevékenyebb munkatársa, Fekete Nagy Antal készítette a Mályusz által kijelölt oklevelek kivonatait. Az 1411 és 1420 közötti kötet iratanyagának regesztázását, a Fekete Nagy-féle kivonatok kollacionálását Mályusz — 1968. évi nyugdíjba vonulása után — újult erővel folytatta, de a még feltáratlan levéltári egységek átvizsgálását már nem vállalta. Kéziratait 1978-ban ajánlotta fel a Magyar Országos Levéltárnak,amely ettől kezdve nemcsak a forráskiadvány közzétevője, hanem további munkálatainak folytatója is lett. Az akadémiai támogatással végzett munka, amelyben Borsa Iván és Szent Györgyi Mária szerepét külön is említeni kell, eredményeként - a Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása program keretében — 1993-ban jelent meg a III. kötet (1411-1412), majd 1994-ben a IV. kötet (1413—1414). Az V. kötet (1415-1416) nyomdába adása pénzeszközök hiányában egyelőre késik. A VI. kötet (1417-1418) munkálatai viszont előreláthatólag 1996 folyamán lezárulnak. Szűcs László, a levéltár ny. főosztályvezetője ,Az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei" c. előadásában arról értekezett, hogy a Magyar Országos Levéltár forráskiadási programjában előkelő helyen álló minisztertanácsi jegyzőkönyvek szövegkiadása interdiszciplináris jelentőségű alapkutatás, amelynek kapcsán már eddig is több kötet (az 1848/49., az 1914-1919. évi, a Forradalmi Kormányzótanács 1919. évi jegyzőkönyvei) jelent meg, illetve van készülőben (négy dualizmuskori és három 1945 utáni kormány jegyzőkönyvei). 61