Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - HÍREK - Koroknai Ákos: Ünnepi tudományos ülés a Magyar Országos Levéltárban / 60–63. o.

Az előadó kiemelten foglalkozott a koalíciós kormányzás nehézségeivel, az Ideiglenes Nemzeti Kormány (1944. dec. 23-1945. nov. 15.) minisztertanácsi jegyzőkönyveinek forrásértékével, elemezve a minisztertanács hatáskörét, koronkénti eltérő sajátosságait, mint pl. 1944/45 fordulóján, amikor az országot idegen hatalom szállta meg, amikor a megalakult nemzeti bizottságok, és különösen a budapesti, a kormány ellenpólusait jelentették, amikor a kormány önálló véleményalkotását az intézményesített pártértekezletek stb. korlátozták. Szólt a forrásközlés tudományos hiteléről, a közlés módszereiről, a forráskritika jelentőségéről. Elutasította azokat a nézeteket, amelyek megkérdőjelezik a forráskiadványok létjogosultságát. Vallotta, hogy az igényes forráskiadványok továbbra is nélkülözhetetlenek, szemben a gyakorta efemer értékű feldolgozásokkal. Nem osztotta azokat a felfogásokat sem, amelyek szerint a forráskiadványok a számítógépekbe táplált nyers szövegekkel kiválthatók, mivel szakszerű forráskiadványok nélkül sem analitikus, sem szintetizáló igényű feldolgozások nem születhetnek. Buzási János főigazgató-helyettes „A levéltári állományvédelem időszerű kédései" c. előadása érzékletesen mutatta be az állományvédelem fejlődését a középkortól napjainkig. Világosan fejtette ki, hogy sem a dokumentumok megóvásához fűződő anyagi és politikai érdekek, sem a nagy iratpusztulásokhoz kötődő egyszeri intézkedések nem pótolhatják a rendszeres és megelőző állományvédelmi tevékenységet. Felhívta a figyelmet arra, hogy az állományvédelem nem azonosítható csupán a restaurálással, annak fogalma ennél jóval szélesebb körű. Jelezte, hogy a gondatlan kezelésből és tárolásból számtalan új károsodás keletkezik, amely újabb és újabb restaurálási igényeket támaszt. Kitért arra is, hogy a fertőtlenítés és portalanítás a levéltárban csak az 1960/70-es évek fordulójától indult meg. Az előadás az állományvédelem kérdésének komplex kezelését sürgette, főként, hogy a levéltárakba beáramló és nem időtálló anyagokból készült dokumentumok tömegesen mennek tönkre. Ezzel összefüggésben utalt a levéltár hosszú távú állományvédelmi programjának keretében készülő megelőző állományvédelmi koncepcióra, amely a dokumentumok élettartamának meghosszabbítását célozza. Szorgalmazta ezért a megfelelő raktározási körülmények megteremtését, a tárolás módjának optimális megválasztását, a kíméletes anyaghasználat technikai feltételeinek biztosítását, amelyek nemcsak a legolcsóbb, de a leghatékonyabb megelőző állományvédelem érdekeit szolgálják, ideértve a biztonsági mikrofilmezést, a használók számára készített pozitív mikrofilmeket is. Az előadó felhívta a figyelmet az állományvádelmi képzés jelentőségére, és eredményként könyvelte el, hogy az állományvédelem tematikája már mind a levéltáros-, mind a levéltári kezelő-, sőt bizonyos mértékig az irattárosképzés tananyagában is megjelent. Úgy vélte azonban, hogy a képzésben több gyakorlati ismeretre lenne szükség. Sárközi János főosztályvezető „A gazdaság átalakulása és a levéltár" c. előadása sorra vette azokat a második világháború előtti levéltári törekvéseket, amelyek a gazdasági iratanyag megmentését célozták, majd foglalkozott a Levéltárak Országos Központjánál 1950-ben megalakult ún. gazdasági csoport, majd az 1953-ban létesített Központi Gazdasági Levéltár jelentőségével, 1961. évi megszüntetésének körülményeivel, az 1970-ben alakult Új Magyar Központi Levéltár szerepével, nemkülönben az 1969 és 1981 közötti illetékességi és gyűjtőköri szabályozásokkal, amelyek súlyosan kikezdték a fondegység elvét. Kitért arra is, hogy az állami irányítás alá került vállalatoknál hatalmas mennyiségű iratanyag képződött, számos tükröződéssel, amely az iratértékelő munkát rendkívül megnehezíti. Jelezte, hogy a rendszerváltást követően a hazai levéltárak és a Magyar Országos Levéltár 62