Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

nek. A nagykaszinó azonban felismerte Batthyányék törekvését, és elzárkózott a bomlasztási kísérlet elól.

3 Az ellenzék nem csupán az országgyűlés nyilvános ülésein, de a kuliszszák mögötti társas összejövetelek során is határozottan elkülönült a konzervatívoktól, a két szekértábor között a magánélet területén is alig volt átjárás — így jellemezte az országgyűlés légkörét Podmaniczky Frigyes. Amikor a fiatal bárót bemutatták a mágnásellenzék kiskaszinójában, csalódottan írta naplójába: „szegény Magyarhon, adtál uram esőt, de alig van benne köszönet, mert ezzel az ellenzékkel aligha megyünk messzire. De sebaj, legalább megtanulnak mágnásaink magyarul, s ez is nagy haladás a magyarnak!" Podmaniczky szerint a szabadelvű főrendi ellenzék alig tizenhat állandó tagból állott, és e törpe minoritás csupán nagy önbizalmának és optimizmusának köszönhette, hogy a száma nem apadt tovább.

4 A főrendi ellenzék létszámát 1843 augusztusában Záborszky Alajos liberális „Országgyűlési Szemléje" 39 főre becsülte. Közülük (Batthyány vezetésével) 21-en alkották az ellenzék „kemény magját", nyolcan alkalmanként csatlakoztak hozzájuk (köztük pl. Széchenyi), további tízen pedig még nem nyilvánítottak véleményt, bár ellenzéki szelleműek. A bécsi angol nagykövetet tudósító Blackwell 1844 áprilisában 42 főre tette a mágnás ellenzék számát. A két névsort összevetve mintegy 24 arisztokrata tartható állhatatos ellenzékinek, míg a többi 30-33 fő alkalomszerűen állt az ellenzék oldalára.

5 Mind Záborszky, mind a császári titkosrendőrség Batthyányi tekintette az előző országgyűlés óta némileg megváltozott összetételű, „megfiatalodott" főrendi ellenzék vezérének. Záborszky szerint „szép esze széles s elhatározott lelkületnek bélyegét nyílt s halovány érdekes arcán viselve [...] a legjobb polgári elvekkel áthatva szokott felszólalni gróf Batthyány Lajos. [...] Szónoklatában nem elbízott, nem pattogó, de gondolatai meglepőek, okszerei erősek [...1. Végre e nemes grófnak parlamentaris minden hiánya abból áll, hogy ő a megyei termekben eléggé sokat nem vagdalkozott." Alig egy hónappal később, szeptember 17-i jelentésében arról számolt be a császári titkosrendőrség, hogy a főrendi ellenzék látható létszáma 20-30 fő körül mozog: 20 állandóan jelen van az üléseken, ellenzéki szellemben szólal fel és szavaz, 10 pedig időnként elutazik, majd visszajön. E jelentés Batthyányt demokratikus eszméket valló, határozott karakterként jellemezte, mindamellett azt állította, hogy kevés parlamentális jelentőséggel bír, mert nem tud még igazán magyarul, és nem jól ad elő, ezért a beszédei is rövidek.

6 Batthyány azonban az 1843/44-es országgyűlés másfél esztendeje alatt alaposan rácáfolt e feltételezésre. Nem csupán a háttérből irányította a főrendi ellenzék akcióit, hanem jelen volt szinte valamennyi főrendi ülésen, és csaknem mindig fel is szólalt. Batthyány hosszabb-rövidebb hozzászólásait és beszédeit több mint 200 alkalommal rögzítette a főrendi napló. Számos önálló indítványa tanúskodik arról, hogy maga is az ellenzék egyik vezérszónokává és a nyilvános tárgyalások menetét javaslataival közvetlenül is befolyásolni képes pártvezérré lépett elő. Pártvezéri szerepéről még egyik konzervatív ellenfele, Majláth György országbíró is elismerően nyilatkozott 1844 februárjában, amikor Batthyány és a főrendi ellenzék kapcsolatáról szólva kijelentette: „Bizony jó rendbe tartja őket. Még a tekintetével is vezényel!"

7 A titkosrendőri jelentések szerint Batthyány felesége, Zichy Antónia grófnő is alaposan kivette a részét az ellenzéki mozgalom népszerűsítéséből. 1843. augusztus 19-én este részt vett például a Bezerédy István névnapjának tiszteletére a jurátusok által rendezett fáklyás felvonuláson, majd sétára indult Bezerédyvel. Nemcsak estélyeire, fogadásaira hívta meg az alsó4