Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - NÉZŐPONT - Körmendy Lajos: Gondolatok a magyar levéltárosi mentalitás és identitás vonatkozásairól, 1945–1995 / 33–43. o.

A magyar levéltárak, levéltárosok történelmi lehetőség előtt állnak, mert a külső körülményeket tekintve megnyílt az út egy nyugati típusú fejlődés előtt. Az elkövetkező 5—10 évben el fog dőlni, hogy a közösség tud-e élni a kínálkozó lehetőséggel. Az a döntő, hogy milyen válaszok születnek az olyan kihívásokra, mint pl. amilyen a kárpótlás volt. A jó válaszok azonban erős szakmai háttért feltételeznek. Több területen kellene gyorsan lépni. Egyrészt intézményeken belül és között: például meg kellene valósítani — nem csak formálisan — az új levéltári törvény előírta szakmai felügyeleti rendszert; változtatni kellene a levéltárosképzés immár anakronisztikus jellegén stb. De nem csak hivatalos-intézményes lehetőségek kínálkoznak. Hozzá kellene fogni önszervező módon közös szakmai programok megvalósításához. Ennek legjobb kerete a Magyar Levéltárosok Egyesülete lenne. Meg kellene vizsgálni, hogy az egyesület elég szakmai tartalommal bír-e, megfelelők-e a prioritásai, például elegendő-e öszszesen 45 percet szánni a központi témára (referátum + korreferátum + vita) az év legnagyobb, 3 napos szakmai találkozóján — mint ahogy ez tavaly Pécsváradon történt. Ha nem sikerül gyorsan pozitív irányba elmozdulni, azaz nem sikerül a társadalmi igényeket kiszolgálnia), akkor ki fog alakulni rólunk egy negatív kép, ami bizonyosan a levéltárak társadalmi perifériára kerülését fogja eredményezni. Nem fogják, persze, bezárni a levéltárakat, csak még kevesebb pénzből, még rosszabb körülmények között kell majd vegetálniuk. Körmendy Lajos JEGYZETEK 1 Sajnos sok ilyen vonást mutatnak a Levéltári Szemle 1986-os és 1987-es évfolyamaiban megjelent, a témánkba vágó vitacikkek, vagy az 1995-ös levéltári törvényt megelőző szakmai viták. 2 Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros (Levéltári Közlemények, LXV. 1—2. sz., 6. és 8. old. Az Országos Levéltár 1945 előtti időszakából hozott adatokat szintén ebből a cikkből veszem. 3 49 650 méterről 94090 méterre nőtt. Az adatot lásd: Künstler Ferenc: Az irattári eredetű anyag gyarapításának főbb jellemzői a tanácsi levéltárakban (Levéltári Szemle, 1987/3, 13. old.) A továbbiakban előforduló hasonló adatokat vagy innen vagy az alábbi cikkből merítem: Bikki István: Adatok a levéltárakról 1989 (Levéltári Szemle, 1990/2, 85—90. old.) 4 A korszak átfogó elemzését adja Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve (1945— 1969) c. cikkében (Levéltári Közlemények, No. XLIV/1.) 5 Az 1968-as adatokat lásd Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945—1969 (adatok a huszonöt éves fejlődés történetéhez) c. cikkében (Levéltári Közlemények, No. XLIV/1.). Az 1989-es adatokat lásd Bikki i. m. 6 A segédletkiadásra végig jellemző volt az Országos Levéltár túlsúlya. A legnagyobb sorozatban, a Levéltári leltárakban 1955 és 1959 között 50 mű jelent meg, ebből 45 volt országos levéltári. 1970 és 1989 között 39 kötet jelent meg, ezt már mind országos levéltári szerzők írták. Megjegyzendő viszont, hogy a 80-as évekre már csak 6 kötet jutott! 7 Lásd az előző lábjegyzetet. 8 Magyar Könyvtárosok Egyesülete, Levéltári Szekció füzetei 9 A kapcsolatot az iratok jogi bizonyító ereje és a levéltárak hanyatlása között Kecskeméti Károly mutatta ki a „Levéltári változások Kelet-Európában" c. cikkében (Levéltári Közlemények, No. LXIII/1—2.) 10 Az adatot lásd „A privatizáció és a levéltárak — nemzetközi szakmai konferencia Budapesten (Levéltári Szemle 1992/1, 17. old.) 11 Nagyon szépen fogalmazta meg ezt a gondolatot Sinkovics István nekrológja Herzog Józsefről. Idézi: Borsa, i. m. 8—9. old. 43