Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

MOLNÁR ANDRÁS „Még a tekintetével is vezényel!" Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen Batthyány Lajos gróf, aki 1839-ben rövid idő alatt a főrendi ellenzék vezérévé küzdötte fel magát, az országgyűlés berekesztése után elveszítette az oppozíció élén betöltött szerepét; 1840 és 1848 között alig fejtett ki érdemi közéleti tevékenységet. Amíg az ország politikai közvéleményét ebben az időszakban elsősorban a két meghatározó egyéniség, Kossuth Lajos és Széchenyi István gróf uralta és alakította, Batthyány tartózkodott a közvetlen politikai vitától, és jószerivel csak a társadalmi egyesületek — így például az Iparegyesület — élén vállalt nyilvános szerepet. Amikor azonban 1843 májusában kezdetét vette az országgyűlés, Batthyány már az első napokban igyekezett újjászervezni az előző diétán létrehozott „kis-kaszinót", a főrendi ellenzék pártklubjában, ahol a rendek kerületi üléseihez hasonlóan a liberális arisztokraták is megtárgyalhatták a diéta országos ülései elé kerülő politikai kérdéseket, és közös álláspontokat, közösen követendő taktikát dolgozhattak ki. 1843. május 29-én jelentette a császári titkosrendőrség, hogy a főrendi tábla tagjai számára, akik között még nem alakultak ki a politikai csoportosulások — ezt elősegítendő — Batthyány Lajos kaszinót rendez be, és azt beszélik, hogy ő a mérsékelt oppozíció programját képviseli

1

. Mérsékeltsége persze — amint a későbbiekben látni fogjuk — csak viszonylagos volt, mert csupán a baloldal legradikálisabb képviselőitől zárkózott el. Erre célzott a Széchenyi előtt 1843. december 15én tett kijelentése: „Épp oly kevéssé akarok kezdeni Perczellel, mint Apponyi Györggyel."

2 A titkosrendőrség június 16-i jelentése szerint a főrendi ellenzék Batthyány-féle kiskaszinóját a „Radikálisok kaszinójának" nevezték, mert elsősorban a szélsőbaloldali arisztokratákat tömörítette. Batthyányék azonban legfeljebb 40 tagra számíthattak, mert Széchenyi példája (miután ő tagja a főrendi konzervatív szellemű nagykaszinónak is) bomlasztólag hatott az ellenzék egységére. A titkosrendőrség június 20-án már Batthyány „ellentámadásáról" értesült: a mintegy 30 tagú kiskaszinó vezére szeretné a nagykaszinót szétugrasztani, vagy legalább a tagok egy részét átlépésre bírni. E célból átiratot intézett a nagykaszinóhoz, és vendégségbe hívta a tagjait, olyan megfontolásból, hogy remélhetőleg a nagykaszinó is visszahívja a kiskaszinó tagjait, és így az ellenzékiek a konzervatívok sorai közé férkőzhet3