Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - NÉZŐPONT - Körmendy Lajos: Gondolatok a magyar levéltárosi mentalitás és identitás vonatkozásairól, 1945–1995 / 33–43. o.

Gondolatok a magyar levéltárosi mentalitás és identitás változásairól 1945—1995 A mentalitás és az identitás jellemzői Meglehetősen szegényes a szakirodalom a levéltárosi mentalitás kérdését illetően. Azt hihetnénk, hogy a levéltárosok nem szeretnek magukról beszélni, pedig nem erről van szó. A mentalitás — azaz erkölcsi, kulturális és szakmai értékrend, illetve gondolkodásmód és cselekvés — változásai a tudati és időbeli „mélyrétegekben" zajlanak, sokkal mélyebben, mint pl. az események, és megragadásuk, dokumentálásuk nagyon nehéz. Mégis meg kell próbálkoznunk az elemzéssel, mert jelentőségét — kis túlzással szólva — nem lehet túlbecsülni. Ezt érzékeltetendő, álljon itt egy összehasonlítás. A levéltári törvénykezés fontos téma, és ennek megfelelően bibliográfiája — nemzetközi viszonylatban is — különösen hosszú. A legjobb levéltári törvények igazodnak a társadalmi, gazdasági és szakmai adottságokhoz, és csak másodsorban próbálják azokat — pozitív irányban — befolyásolni. Ha radikálisan próbálják ezt tenni — rossz jogszabályoknál van erre példa —, akkor biztos a kudarc, mert a körülmények annyira ellentmondanak a paragrafusoknak, hogy a törvényt egyszerűen nem fogják betartani. A törvény hatását gyakran túlértékelik, és a mentalitásét alábecsülik. A közlekedési szabályok szinte azonosak Frankfurtban, Rómában vagy Kairóban, a közlekedési „stílus" azonban gyökeresen eltérő. A materiális különbségeken (gépkocsipark, úthálózat fejlettsége stb.) túl meghatározó a közlekedők képzettsége, gyakorlata, szabálytisztelete, empátiája, temperamentuma stb. — többnyire olyan tényezők, amelyek a mentalitás fogalmába tartoznak. De vehetünk levéltári példát is. Németországban hihetetlenül bonyolult és széttagolt a levéltárakat érintő jogi rendszer: szövetségi, tartományi, önkormányzati, korporatív jogszabályok szabályozzák az archívumok egyes csoportjait. Mégis, a német levéltárak jól működnek, mert a szakmai és a civil mentalitás lehetővé teszi az egyeztetést, az együttműködést különböző levéltári csoportok között, annak ellenére, hogy érdekeik igencsak különbözhetnek. Amikor elemezzük a mentalitás vagy az identitás kérdését, tisztában kell lennünk, hogy „történeti struktúrákról" van szó, melyek lassan, évtizedek alatt alakulnak ki és változnak, ezért mélyen a múltban gyökereznek. A levéltárosi mentalitást elsősorban a területen tevékenykedő emberek (nem csak levéltárosok) civil és kulturális minősége határozza meg, azon belül különösen a közigazgatási és tudományos tradíciók. Természetesen ezeket a 33