Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - HÍREK - Kápolnai Iván: Dávid Zoltán (1923–1996) / 69–71. o.

1738-43. évi pestis Bihar megyei és országos, valamint az 1831. évi országos kolera pusztításainak Bihar megyei feltérképezésével. Bevonja vizsgálódásai körébe a dikális és dézsmaj egy zekéken kívül az egyházi forrásokat: az anyakönyveket és egyházlátogatási (canonica visitatiós) jegyzőkönyveket. Ez utóbbiakra támaszkodva önálló kötetben elemzi a családok nagyságát és összetételét a 18. század derekán a veszprémi püspökség területén - az itthon kevéssé ismert legjobb angol és francia történeti családdemográfiai munkákhoz hasonló színvonalon. Makroszintű és regionális történeti demográfiai kutatásain kívül településenkénti részletezésben is feldolgozza a népességi folyamatok alakulását több hajdűváros (Dorog, Hadház, Szoboszló) és a bihari Sarkad helytörténeti monográfiáiban megjelent hosszabb lélegzetű dolgozataiban. A hajdúk letelepítéséről írt tanulmánya is átértékeli a köztudatba beivódott hagyományos nézeteket. A magyarországi munkaerőhelyzetet a 18-19. század fordulóján bemutató munkája már átvezet gazdaságtörténeti elemzéseihez, melyek egyik főforrása a II. József korabeli első kataszteri felmérés. Ennek végrehajtását és eredményeit ugyancsak ismerteti országos, regionális és településszinten egyaránt, értékes adatokat nyújtva a 18. század végi mezőgazdasági termeléshez. Kiemelt helyet foglal el nemcsak Dávid Zoltán munkásságában, de a hazai gazdaságtörténeti - pontosabban az üzemgazdaság- és háztartástörténeti - irodalomban is az a tanulmány, amely - említése szerint szívéhez is talán legközelebb állt. Ebben Bihar megye különböző falvaiból 29 családfő gazdálkodásának mikroszintű részletezésével a paraszti gazdaságok pénzügyi mérlegét mutatja be. Ez a - halála után újból megjelent munkajoggal sorolható a francia „Annales" iskola nyomán tért hódító modern kvantitatív történettudományi irodalom hazai termékei közé. Jól áttekinthetően összeállított táblázatok segítségével érzékelteti a parasztság korabeli életviszonyainak jellegzetességeit, de nem esik az amerikai ún. „kliometria" matematizáló túlzásaiba. Az elemi statisztikai módszereknek a történeti kutatásokban való alkalmazási lehetőségeiről több féléven át előadásokat is tartott az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Történeti Segédtudományok Tanszékének felkérésére.Végül is Dávid Zoltán korábban jórészt mellőzött forrásokra támaszkodva, kvantitatív módszerek alkalmazásával jelentős népesség- és gazdaságtörténeti munkákkal gazdagította a magyar történettudományt, folytatva a jogászi képzettségű történészek - köztük olyan nagyságok, mint pl. Pauler Gyula, vagy századunkban Szabó István - sorát. A későbbiekben a történeti statisztikai kutatócsoportból kiválva, az 1970-es évek elején általa szervezett Statisztikai Levéltár - a legelső hazai „A" kategóriájú szaklevéltárak egyikének - élére került. A történeti tanulmányok mellett már az 1960-as évektől kezdett kibontakozni Dávid Zoltán tudományos tevékenységének másik fő területe: a kárpát-medencebeli népek-nemzetiségek számának - a hivatalos „szocialista" statisztikából kiiktatott, tabuvá lett - vizsgálata és az országhatárokon kívüli, a világban szétszóródott magyarok, magyarul beszélők lélekszámának megállapítása. De miként nem válhatott a kutatás számára hozzáférhetővé az 1850. évi erdélyi népszámlálás - általa publikálásra előkészített - anyaga, ugyanúgy nem jelenhetett meg statisztikai kiadványban még 1980-ban sem „A nemzetiségi statisztika múltja és jelene" c. munkája, majd az előrejelzés a szomszédos országokban élő magyarok számának alakulásáról. Az évtized második felétől nyílt csak lehetőség e tárgyú írásainak publikálására, de akkor is inkább csak idegen nyelveken és/vagy külföldön. 70