Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Rácz István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai. Debrecen, 1995 / 60–61. o.

Rácz István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai A Debreceni Református Kollégium kiadványa. Debrecen, 1995. 305 p. A Debreceni Református Kollégium évszázadokon keresztül kiemelkedő intézménye volt a magyar iskolahálózatnak. Történeti irodalma 1988-ban értékes művel gazdagodott, Barcza József szerkesztésében megjelent a Debreceni Református Kollégium története. A rangos tanulmánykötetből viszont kimaradt az intézmény gazdaságtörténete, amely pedig szerves részét alkotja a kollégium történetének. Rácz István kötetével e hiányt pótolja éspedig úgy, hogy nem csupán a gazdasági tevékenységet tárja az olvasó elé, hanem annak társadalmi és egyházjogi összefüggéseit is. A szerző felhívja a figyelmet, hogy az iskolák gazdasági hátterének vizsgálata nemcsak a protestáns kollégiumok vonatkozásában szegényes, hanem minden iskolafenntartó egyházközségnél és minden iskolatípusnál. Véleménye szerint - és ezt kötetével bizonyítja - az anyagi viszonyok feltárása a társadalmi körülmények alaposabb megismerését segíti elő. Meggyőződésem, hogy Rácz István munkájával a többi magyarországi kollégium történetének - ezen belül gazdaságtörténetének - tanulmányozásához analógiás anyagot szolgáltat, A kötet a kollégium tanulói és tanárai, a kollégium vagyonának eredete, az önálló gazdálkodás hozama, a jövedelem felhasználása és végül összevetés és kitekintés fejezetekre tagolódik. Az alsó-, közép- és felsőfokú nevelést nyújtó kollégium a XVI. század derekától a XIX. század közepéig hozzávetőlegesen 80 ezer diákot engedett útjára súlyos természeti csapások, háború okozta károk közepette, és kiépítette szakmailag tekintélyes tanári testületét, mivel „annál nagyobb belső betse van az Oskolának, mennél több és jobb készületü Prefessorai vágynak..." Milyen anyagi feltételek tették lehetővé ezt a hatalmas, országos jelentőségű vállalkozást? A katolikusok egyház- és iskolaszervezete Magyarországon csaknem egy évezreden keresztül két fontos anyagi bázisra épült: a földtulajdon és az egyházi tized bevételeire. A reformáció után az egyházi vagyon megosztására elsősorban azért nem kerülhetett sor, mert a katolikus egyház azzal messzemenően nem értett egyet. Az arányos vagyonátadást a protestánsok nem szorgalmazták, bár annak méltányosságáról meg voltak győződve. Kölcsey Ferenc, az ellenzék egyik vezéregyénisége e kérdésről ki is fejtette véleményét: a katolikusok és a reformátusok mint testvérek „a reformáció után atyai házuknál többé meg nem fértenek, osztozniuk kellett volna tehát, mint természet, s ország törvénye szerint testvérek osztoztanak". A protestánsoknak nem volt más választásuk, minthogy egyházszervezésük során megteremtik a szükséges gazdasági erőforrásokat. A feladat nagyságát érzékelteti, hogy a XVI-XVII. században a protestánsok aránya elérte a 80%-ot, a XVIII. 60