Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Rácz István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai. Debrecen, 1995 / 60–61. o.

század elejétől egyötödben állandósult. A tiszántúli szuperintendencia feladata 1725-33 között 212, 1805-ben pedig 514 anyaegyház ellátása volt. A kollégiumi vagyon eredete A szerző a források biztos kezű számbavételével, precíz elemzésükkel vázolja a vagyon kialakulásának történeti folyamatát és mutatja be a vagyon szerkezetét. A helyi közösségek, a debreceni eklézsia, Debrecen város magisztrátusa és a város céhei adományokkal és egyéb támogatással teremtették meg a kollégium vagyonának alapjait. A városi jegyzőkönyvek „scola nostra" (a mi iskolánk) és a „scola oppidi" (a város iskolája} kifejezései valódi érzelmi kötődésre utalnak. Csakis ezzel magyarázható, hogy a magisztrátus még a XVIII. század második felében is vállalta a kollégium anyagi támogatását a város gazdálkodásának ekkor már nagymérvű eladósodása ellenére is. A város céheinek szabályzata kimondta az eklézsia és a Kollégium anyagi támogatását. A kollégium éltetéséhez és fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárultak az erdélyi fejedelmek és főurak. Támogatásuk különösen az intézményi alapozásnál, majd több generáción keresztül a működtetésben jelentett felbecsülhetetlen segítséget. Amikor ezektől elesett, hatalmas vérveszteség érte. A kollégium sértetlenül és vita nélkül csak a Bocskai-, Bethlen- és a Bornemisza Anna-féle alapítványokat tudta átörökíteni. Történelmi szerencsének mondható, hogy az erdélyiek támogatását nem egyszerre, hanem fokozatosan vesztette el, s így módjában állott gazdasági erőforrásait újra rendezni. A kollégiumot éltető társadalmi összefogás talán legszemléletesebben a magánszemélyek által való javadalmazásnak három típusában - az alapítvány, a hagyaték és az adomány - érzékelhető leginkább. Az alapítványi rendszer sokat segített abban, hogy a kollégium falai közé a társadalom elesettjei közül is sokat befogadhatott. A szepesi kamara 1752. január 8-án Debrecenbe érkezett levelében megtiltotta a városnak, hogy református egyházi személyeket, kollégiumbeli tanárokat fizessen. E nehéz helyzetben fordult a debreceni egyház protestáns külföldi államokhoz anyagi segítségért, amit Svájctól, Hollandiától és Angliától meg is kapott. Ez a külföldi segítség tetemesen hozzájárult a kollégium vagyonának növeléséhez, a működési feltételek biztosításához. A kollégium rákényszerült, hogy klasszikus feladatai - tanügyi igazgatás, fegyelmi vétségek elbírálása - mellett gazdasági feladatokkal is foglalkozzon. E tevékenység egyik fontos részeleme a folyamatos segélykérés volt, amelynek főbb típusai: a szupplikáció, a legáció és a rektorkodás. A deákok ily módon jelentősen hozzájárultak a kollégium fenntartásához. Az intézmény a termelőmunkába is bekapcsolódott, három birtokkal rendelkezett: a peri, a szikszói és a sajókázinci birtokokkal. Számottevőbb volt a hitelügylet, amelynek jövedelme a kollégium gazdálkodásának tartópillére lett. Az olvasó megismerheti a jövedelem felhasználásának rendszerét is. Befejezésként a szerző a debreceni, a pápai és a sárospataki kollégiumok gazdálkodását veti össze. Rácz István kötetével jelentős mértékben hozzájárul a magyar iskolatörténet tudományos feltárásához és teljessé teszi a Debreceni Református Kollégium történetét. A kötet használhatóságát növelte volna mutató készítése, erre sajnos nem került sor. Gazdag István 61