Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Szűcs László: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány néhány archontológiai kérdése / 21–32. o.

SZŰCS LÁSZLÓ Az Ideiglenes Nemzeti Kormány néhány archontológiai kérdése A magyar minisztériumok, de mondhatni az egész közigazgatás személyi állománya egyazon társadalomi körből került ki 1867-től, jórészt azonban még régebbtől fogva — az 1918-1919-es forradalmak által jelzett megszakítástól eltekintve — 1944-ig. Még a családnevekben is nyomon követhető ez a folyamatosság. 1944-1945 fordulóján tartósnak bizonyult változás indult meg. Amíg azonban az 1944 előtti személyi összetételt tekintve — a gyérnek mondható ide vonatkozó kutatás ellenére — a tiszti cím- és névtárak alapján meglehetősen biztos támpont áll rendelkezésünkre, az 1944 végén indult változás mértékét, ütemét, az új garnitúra társadalmi összetételét illetően — a cím- és névtárak, valamint az ilyen irányú kutatások hiányában — csak kevés megbízható ismerettel rendelkezünk. Szinte csak a jéghegy csúcsát, a miniszterek változását rögzítette e korszak vonatkozásában a szakirodalom, elsősorban Bölöny József munkája.

1 Ugyanakkor aligha szorul bizonyításra, hogy milyen nagy jelentőségű a miniszterek munkáját segítő, sőt sok tekintetben meghatározó apparátus személyi összetétele. Ezért — azt remélve, hogy sikerül ráirányítani e kérdéskör kutatásának fontosságra a figyelmet — az alábbiakban néhány olyan — más irányú kutatásaim során megismert — adatot, tényt igyekszem bemutatni, amelyek az Ideiglenes Nemzeti Kormány személyi állományát és ennek összetételét formálták, illetve meghatározták. Eltekintve tehát a miniszterek személyétől, elsősorban az államtitkárokról kell szólni, akiknek minden szempontból kitüntetett szerepük volt tárcájuk, de néhány vonatkozásban az egész kormány munkáját illetően. A már korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően, az Ideiglenes Nemzeti Kormány idején is megkülönböztettek egyrészt politikai, másrészt adminisztratív vagy igazgatási államtitkárokat. A politikai államtitkár — az 1944 előtti egypárti kormányok idején — a miniszter helyettese volt, helyettesíthette a minisztertanács ülésein is, de az államfő intézkedéseinek ellenjegyzésére vonatkozó miniszteri jogot nem gyakorolhatta s a parlament előtti felelősséggel sem rendelkezett. Az adminisztratív vagy igazgatási államtitkár a minisztériumi apparátus vezetőjeként működött s feladatkörét a miniszter, illetve a kormány változása esetén is ellátta, így tulajdonképpen a minisztérium működésének folyamatosságát volt hivatva biztosítani. 21