Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: 1848–49-es Békés megyei iratok az Aradi Levéltárban / 48–53. o.

ménykedtek az orosházi vitában (9/142-143). Vésztő panasza megjárta a Honvédelmi Bizottmányt is. Az alispánt 1849. május 5-én utasították, hogy a zsellérek ügyében vesse latba befolyását a nézeteltérés „elenyésztetése" érdekében (9/81). Nehézségek merültek fel a zsidóság emancipációjával kapcsolatban is. Erre utal a szentandrásiak egyik beadványa, amely egyébként úrbéri és ehhez kapcsolódó kérdéseket tartalmazott. Nehezményezték, hogy az országgyűlés „se jobbra se balra" nem intézkedett a zsidóság jogállásának ügyében. Nem kötelezték őket „hitelveik bemutatására", hogy így megismerhetők lehessenek. Ha ezek nem ellenkeznek az államérdekkel, lehetséges vallásuk befogadása és a zsidók polgártársként történő elismerése (10/37). Nem nehéz felismerni a beadványban, minden jóindulatú elem ellenére, az izraelita „titkos" hitelvekre vonatkozó hiedelem továbbélését. Mindenesetre május 26-án a megye vette a kormányrendeletet, amely előírta összeírásukat és biztonságuk megóvását (9/155-156). A megye elrendelte a lehetőleg gyors végrehajtást „az alaptalanul felizgatott kedélyek megnyugtatására". Szükségesnek tartották azonban a zsidóság helyzetének tisztázását az 1840-es törvények alapján (10/20-21). A magyar forradalom csakhamar szembe találta magát nemcsak a kamarillával, hanem a horvát elszakadással és a szerb felkeléssel is. A csekély létszámú, jórészben ellenséges érzületű tisztikar által vezényelt katonaság helyett a forradalom katonai erejét a nemzetőrség jelenthette. Békés megye bizottmánya 1848. május 5-én tárgyalta a miniszterelnök rendeletét a nemzetőrség megalakításáról. Mivel nem számítottak ellenkezésre, az egész megyére a főispán irányításával tíz tagból álló összeíró bizottmányt küldtek ki (8/10). Felolvasták Szemere belügyminiszter rendeletét is, aki éppen a katonai erők pótlására szorgalmazta a nemzetőrség szervezését (8/14). Helyi szinten a megyei tisztek láttak munkához. így például 1848. május 20-án Ambrus Lajos szolgabíró mindkét Gyulán a helyi vezetőséget bízta meg, míg Dobozon és Vésztőn két-két megbízott választását rendelte el (8/11). A békési nemzetőrséget hamarosan a Délvidékre irányították. Az eseményről Okolicsányi őrnagy, zászlóaljparancsnok jelentése tudósít (9/67). Hadik Gusztáv szép szavakkal méltatta a békési gyalog nemzetőrök 1848. augusztus l-jén letelt szolgálati idejük alatti helytállását (9/234). Ajóformán kiképzés nélküli, családi és megélhetési gondokkal küszködő nemzetőrök rövid szakaszokban történt bevetése nem éppen teljes értékű erőt jelentett. A megyei bizottság augusztus 19-én egy újabb megoldás lehetőségét tárgyalta. A miniszterelnök felterjesztésük nyomán kívánatosnak találta egy körülbelül ezerfős zászlóalj alakítását, önkéntes alapon és megfelelően felfegyverezve. A fegyver megszerzését rekvirálási alapon is megengedhetőnek tartották. A bizottmány ösztönzésül elhatározta, hogy saját forrásból megkettőzi a nemzetőröknek fizetett napi nyolc krajcár kincstári járandóságot. A hosszadalmas adókivetést elkerülve 12 000 forint kölcsön felvételét határozták el, 6%-os kamattal, amelyet a következő évi adóból fizetnének vissza. Ha a toborzás nem biztosít megfelelő létszámot a nemzetőri törvényes kvalifikációra alkalmasak közül, akkor felvehető mindenki, aki „egészséges és becsületes". Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a megye gondoskodik az esetleges özvegyekről és árvákról. A főügyész vezetésével bizottmányt alakítottak a határozat foganatosítására (8/59-62). Az eredmény azonban késett, és újabb tárgyalásokat igényelt (9/146). Végül a Honvédelmi Bizottmány október 3-án szükségtelennek ítélte a megye erejének „felaprózását". Válaszukban felemlítették, hogy a honvédség számára igényelt 2553 újoncból 49