Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

tént felhagyok mindennel". Széchenyi elégedett volt az ikervári megbeszéléssel; az április 17-én összeülő választmányon Batthyány szövetséget ígért.

41 Az országos választmány első — április 17-i — ülésén Batthyány és valamennyi ellenzéki támogatta azt az indítványt, amelyben Bezerédy István tolnai követ — hivatkozva a büntetőjogi választmány által kidolgozott különvéleményére — „az országos választmányi elnökre és tollvivőre nézve sürgetett választási elvek alkalmazását és a választmányi üléseknek nyilvánosan leendő tartását ezúttal is kívánta". A konzervatív többség persze, saját jól felfogott érdekétől vezérelve ezt a javaslatot elvetette.

42 A választmány ülésein Batthyány a főrendi ülésekről ismert vehemenciával védte az ellenzék közös álláspontját. Az április 25-i ülésen a közteherviselés mellett nyilatkozott, és évi 3 millió forint kivetését javasolta az országos közpénztár létrehozásához. Későbbi felszólalásaiban (így május 13-án és 15-én, ill. augusztus 20-án) a beszedett pénz kezelésének országgyűlési felügyeletét, az elosztásra nézve pedig alkotmányos garanciák felállítását javasolta.

43 Az országos választmány 1844. szeptember 9-én fejezte be a munkáját. Miután a közteherviselés elvét a konzervatívok is magukévá tették, a választmány javasolta (addig is, amíg a következő országgyűlés nem dönt az általános közteherviselés bevezetéséről) egy országos közpénztár felállítását. Az ehhez szükséges adó összegét évi 3 millió forintban határozták meg „olyformán, hogy ezen országos közcélok létesítésére szolgálandó teherben az adózó osztály is részesüljön". A közös adó kivetésére, beszedésére és felhasználására nézve a választmány 16 törvényjavaslatot dolgozott ki. Egész sor (egymásra épülő) reformelképzelés ügyében megállapodott tehát a választmány, de nem mindenben. A közös állásponttól eltérő javaslatokat különvélemény formájában csatolták a választmány jelentéséhez. A legjelentősebb ezek közül a Batthyány Lajos és négy ellenzéki követ, Bezerédy István, Klauzál Gábor, Kerkapoly István és Radvánszky Antal által aláírt, 1844. augusztus 28-án kelt különvélemény volt. Batthyányék szerint a választmánynak „abban lehetett volna csak javaslata alapját és kiinduló pontját helyesen megállapítania, hogy mindenek előtt a kiváltságos rend a nem kiváltságossal a háziadónak terhét azon egy igaz arány szerint viselje". A különvélemény szerint a háziadó vállalása nem jelenti az országos közpénztár tagadását; az országos célokra felajánlott adót a háziadóval együtt kellene beszedni. Batthyányék megjegyezték: „ha a kiváltságos rendre nézve a háziadóbani részvét jelenleg többséget nem nyerne, múlhatatlanul szükséges, hogy a kiváltságos rend legalább más formában a haza közszükségeinek fedezésére nézve azonnal minél megfelelőbb részt vegyen", így tehát minimális célként hajlandók támogatni a választmány többségének álláspontját is. Ami azonban a tervezett adónak beszedésére és kezelésére nézve a többség által tett javaslatot illeti — jelentették ki Batthyányék — „melyet mi a nemzetnek saját ügyei eszközlésében alkotmányunkból folyó, s a gyakorlat által is megerősített befolyásával megegyeztethetőnek semmiképpen nem ismerhetünk, az ellen, mint nemzeti törvényes önállási jogainkkal és érdekeinkkel ütköző ellen ezennel határozottan nyilatkozunk". Batthyányék ehelyett — összhangban egy, már augusztus 20-án beterjesztett ellenzéki különvéleménnyel — az országos pénztár feletti erőteljesebb országgyűlési felügyeletet, és a felügyelők személyének szabadabb jelölését, ill. választását indítványozták. Batthyány és Bezerédy különvéleményt nyújtottak be a Duna bal partján Pesttől Ausztriáig építendő vasútvonal kamatbiztosítása ellen is, miután az országos választmány törvénytervezetét nem ismerték el „az ország érdekével egyezőnek". Batthyányék szerint ugyanis „mindaddig, míg az örökös tartományok és Magyarország közt a vámviszo14