Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - MÉRLEG - Bényei Miklós: Gondolatok a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveiről / 56–58. o.

kosítja Szabad György 1971-ben elmondott szavait: „a kellő szinten művelt helytörténet-kutatás a történettudománynak olyan, a többivel egyenrangú szakága, ami azért érdemli meg, hogy a többi szakterületről támogatást kapjon, mert azt egyenértékű teljesítménnyel viszonozhatja." Mint a helytörténetírás tudományos terméke, a levéltári évkönyv részese a jó értelemben vett ismeretterjesztésnek, azaz közművelődési funkciót is ellát. S teheti ezt éppen azért, mert tudományos hitelességre törekszik. Ugyanez a forrása annak, hogy a helyi információk feltárásával a lokálpatriotizmus erősítésében, tágabban a nemzeti öntudat elmélyítésében, a nemzeti múlt megismerésében is szerepet játszik. Az immár huszonegy kötet tartalmilag igen gazdag és sokrétű. Ilyetén elemzésüket a folyóiratok - mindenekelőtt a Levéltári Szemle - már elvégezték. Három dolog azonban mindenképpen kiemelendő: a tematikus kötetek léte, a művelődéstörténet preferálása és a forrásszövegek közreadása. A megjelent kötetek közül 10 - vagyis 47,6% - tematikus; ez a szerkesztői tudatosság és tervszerűség egyik jele. Az ilyen összeállítások komoly előnye, hogy ráirányítják a figyelmet egy kérdéskörre, korszakra, és a kiválasztott téma alaposan körüljárható; egyébként lehet, hogy öt-hat év is eltelne, amíg ugyanarról a problémáról ennyi tanulmány napvilágot látna - ha egyáltalán megírnák őket. A művelődéstörténet kategóriájába a közlemények mintegy 26-27%-a, tehát közel egyharmada sorolható, sőt a sajtótörténettel együtt talán még több is. A terjedelmi arány is hasonló lehet. Mivel ez a kutatási ágazat hosszú ideig országosan is mostohán kezelt terület volt, a helytörténeti publikációs fórumok, így a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyvei is hozzájárultak, hogy mára a helyzet változott. A debreceni sorozat különösen nagy figyelmet fordított és fordít az iskolák és az egyesületek múltjára. A forrásszövegek közzététele jelentékeny mértékben segíti a kutatókat, jól hasznosítható szemléltető anyagot kínál a közművelődésben és az oktatásban, egyáltalán: hozzájárul a helyes történelemszemlélet formálásához. Az idők folyamán a levéltári évkönyv a hajdú-bihari helytörténetírás egyik hatékony szervezőjévé vált, másként fogalmazva: tudományszervező szerepet tölt be. Az intézmény munkatársain kívül más szerzők is elég széles körből (egyetemek, főiskolák, múzeumok, könyvtárak, iskolák stb.) verbuválódtak, azaz a periodikum egyik jellemzője az ilyen irányú nyitottság. A szerkesztő törekedett a fiatalok bevonására, jó néhányan itt publikáltak először. Főleg a kiemelt témákkal és az említett tematikus számokkal az évkönyv orientálta is a kutatókat. Nemegyszer fórumot teremtett a kísérletezésre: pl. a családtörténet, a helyi művelődéstörténet terén. Hamar kialakult az évkönyv körül egy szilárd szerzői gárda, azaz a szerkesztés műhelyjelleget kapott. A könyvtári tapasztalatok igazolják, hogy az évkönyv szerkesztői figyelembe vették, veszik a használói szempontokat, elvárásokat is. A további tájékozódást, kutatást könnyíti meg a kurrens helytörténeti bibliográfia, amely az előző esztendőben megjelent közlemények jegyzékét tartalmazza, ugyanazzal a komplexitással, mint a kiadvány egésze. Kedvelt rovata a sorozatnak a debreceni várostörténeti kronológia, vagyis ez a sokáig háttérbe szorított, ám az utóbbi időben ismét elismert történetírói műfaj szintén megtalálta a helyét e periodikumban. Nagyon fontos segédlet a visszakeresést szolgáló mutató; értékét emeli, hogy kezdettől fogva ugyanaz a személy készíti, így egyrészt érvényesül a következetesség kívánalma, másrészt a módszerek folyamatosan finomodnak, kristályosodnak. Az évkönyv-sorozat bibliográfiai és kronológiai rovata, mintaszerű apparátusa, tematikus számai és blokkjai is jelzik - természetesen más helytörténeti kiadványokkal, a településmonográfiákkal, tanulmánykötetekkel, 57