Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Pest-Pilis-Solt megye XVI–XVII. századi dica- és dézsmajegyzékei. Közreadja Szakály Ferenc. Bp., 1995 / 54–55. o.

példátlan értékű gazdaságtörténeti iratait a mai napig alig használta valaki.) Mindkét forrástípus adatai egyformán jól használhatók a települések léténekjogállásának meghatározására, segítenek nyomon követni a pusztulásokat, újratelepüléseket. Szakály figyelmezteti azonban a használókat, hogy a feltüntetett adatok nagyságrendje nem mindig a valóságot, hanem némelykor csak a becsléseket tartalmazza. Rögzítik a magyar birtokosok, gyakran a települések bíráinak, nevét, felsorolják az armalista nemeseket (Pl. az 1647. évi dika). Az 1635. évi adójegyzék felsorolta a malmokat, míg az 1661. évi felülvizsgálati jegyzőkönyv a falusiak vallomását rögzítette lakóhelyük állapotáról („a kécskeiek mind csoportostul Kőrös városában mentek lakni", a tószegiek közül „sokan Mátyus földére s Komáromba mentenek lakni, azkik pedig közülük Kőrös városában meg találtak volt szorulni a budai vezér parancsolatjára mentek vissza"). A tizedbérleti jegyzékek - adataik alapján - olykor jelentősen eltérnek egymástól. Néhány csak a településen fizetett bérleti összeget tartalmazza, más alkalommal szerepel a bérlő neve, olykor a dézsmált gabona vagy juh említése, a bérleti összeggel. Figyelemre méltók a bérleti díj mellett teljesített természetbeni ajándékok, pl. 1628, Kösd: perzsaszőnyeg; Cegléd: patyolat; 1634, Szele, Nyársapáti: papucs; Cegléd: csizma; 1646, Tószeg: karmasin csizma. A szövegközlésnél a szerkesztő-válogató - helyesen - megmaradt az eredeti nyelv mellett, azzal a könnyítéssel, hogy a latint a klasszikus, a magyart a mai helyesírás szabályai szerint átírta, kivévén a hely- és családneveket, amelyek betűhíven szerepelnek. A marginális betoldások és szövegközi módosítások (törlés, beszúrás) szögletes zárójelben, a források lelőhelye, a magyarázatok, jegyzetek, csillaggal jelölten, az adott szövegközlés végén olvashatók. Valamennyi dokumentum az eredeti címével szerepel, (a 19. számú tizedbérleti jegyzék az érthetetlen NEMDP betűkkel - itt legalább egy jegyzet célszerű lett volna), a keltezésnek a „fej"-ben történő kiemelése nélkül. (A 20. szám alatt közölt dikajegyzéknél a latin dátum egy szava - "sescentesimo" kimaradt.) A jól szerkesztett helynévmutató (meggondolandó lett volna a személynévregiszter is) használatát egyetlen apró bosszúság nehezíti, ez pedig az, hogy a különböző névalakok nem minden esetben kerültek be a mutatóba (Sewreg, Wry, Essw, stb.), illetve nincsenek utalások a mai hivatalos formára. Mikor behajtom a kötetet - egy nagyszabású feldolgozó munka úgymond „melléktermékét" -, eszembe jut, hogy három évtizeddel ezelőtt Pest megye falvainak történetével ismerkedve mit jelentett volna számomra ez az adatsor. Bizonyára nincsen ez ma sem másként, a mai kutatóknál. Reméljük, mielőbb olvashatjuk azt a megyetörténeti áttekintést is, melyet részben ezeknek a forrásoknak a felhasználásával készít a szerző. Gecsényi Lajos 55