Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Pest-Pilis-Solt megye XVI–XVII. századi dica- és dézsmajegyzékei. Közreadja Szakály Ferenc. Bp., 1995 / 54–55. o.

Pest-Pilis-Solt megye XVI-XVIL századi dica- és dézsmajegyzékei Közreadja: Szakály Ferenc Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 1. Pest Megye Monográfia Alapítvány, Budapest, 1995. 227 pag. Ritka alkalom egy-egy régió, megye, netán város történetének feldolgozása során, hogy a kutató történész nem csupán elemző tanulmány írására vállalkozik, de időt szakít a források publikálására is. Ez pedig annál inkább fontos, mert a mégoly részletes monográfia sem képes visszaadni a vidék minden településére kiterjedő adatokat. Azokat, amelyek éppen a falujuk, városuk története iránt érdeklődő számára jelentenek támpontokat. Szakály Ferenc közismerten elkötelezett híve az ún. helytörténetírásnak, használója nemcsak az összehordott mikroadatoknak, de mint erről már annyiszor bizonyságot tett, gyarapítója is a helytörténeti irodalomnak. Most sem mulasztotta el megragadni az alkalmat és közzétenni a készülő Pest megyei monogáfia 16-17. századi fejezeteinek megírásához felhasznált dikális adóösszeírásokat és tizedbérleti jegyzékeket. A megyetörténetet gondozó Monográfia Alapítványt dicséri, hogy vállalta a források közreadását. A dikális összeírások megkerülhetetlen bázisát jelentik a késő középkori és kora újkori népességre vonatkozó számításoknak éppúgy, mint a magyar birtokrendszer hódoltságbeli történetének. A tizedbérleti jegyzékek nemcsak tovább bővítik ezt a kört, de egyúttal fontos információkat szolgáltatnak a mezőgazdasági termelés vizsgálatához is. Hódoltságról lévén szó, ahol a török hatalom tartósan berendezkedett és kiépítette saját apparátusát, e két forráscsoport értelemszerűen kiegészül a megszállók által készített adójegyzékekkel (az ún. tahir-defterekkel, melyekből Káldy-Nagy Gyula és Vass Előd publikált már néhányat), és így a kép teljesnek tekinthető, (Már amennyiben a kutatóknak sikerül az összeírások alapegységét tekintve egységes értelmezésre jutniuk.) Jelen kötet jelleg szerinti bontásban, azon belül szoros időrendben két csoportban közli a forrásokat, mégpedig 25 dikális összeírást és 27 tizedbérleti jegyzéket. Az előbbiek fele-fele arányban oszlanak meg a 16. és 17. század között, az utóbbiaknak azonban csupán egynegyede (6) keletkezett a 16. században, pontosabban 1560-1594 között. Egyes összeírások kiegészülnek a hátralékokról készített jegyzékekkel, ilyenkor ezek a, ül. b betűjelek alatt következnek. Több esetben a forrás egészét tekintve részletek közléséről van szó, miután a királyi rovok Pest-Pilis-Solt megyét más hódoltsági területekkel (jobbára Heves és Külső-Szolnok megyékkel) együtt vették számba, miként a váci egyházmegye tisztviselői is egy jegyzékbe foglalták Pest, Nógrád, Csongrád és Külső-Szolnok megyék megfelelő részeit. E megyék adatai a kötetben érthetően nem szerepelnek. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes lett volna megkísérelni az esztergomi érsekség gazdasági levéltárában felkutatni a Pest megyét érintő dézsmalajstromokat, annál is inkább, mert az érsekség 54