Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

A felsőtáblán a vallásügy tárgyalását a büntető törvénykönyv büntetésvégrehajtással foglalkozó szakaszainak vitája követte. Batthyány, ha tagja nem is, de állandó látogatója volt a büntetőjogi választmány pesti törvényelőkészítő tanácskozásainak. Miután ő maga is jogi képzettséggel rendelkezett, és külföldi utazásai során ilyen irányú tapasztalatokat is szerezhetett, a börtönrendszerről folytatott viták során, elsősorban 1843 novemberében több, tőle szokatlan módon hosszú felszólalással, sőt önálló indítványnyal lepte meg a főrendeket. Apponyi Györggyel szemben, aki csupán a szigorú elkülönítés elvén alapuló, „magány"-rendszerű mintabörtön felállítását javasolta, Batthyány azt indítványozta, hogy próbaképpen állítsanak fel egy „hallgatód-rendszerű mintabörtönt is, amelyben a rabok együtt dolgozhatnának, de beszélgetniük nem lehetne. Batthyány ugyan arra hivatkozott, hogy „Európában egyáltaljában eldöntve nincsen" melyik a jobb rendszer, a nyugat-európai kortársak azonban akkorra már egyértelműen elavultnak tartották a Batthyány által javasolt, és a testi fenyítés kényszerétől gyakorlatilag elválaszthatatlan hallgató-rendszert. Batthyány és a konzervatív felszólalók (Apponyi és Majláth János gróf) közötti vita valójában kevésbé szakmai, sokkal inkább politikai jellegű lehetett, és többé-kevésbé csak presztízs okokból ragaszkodott mindkét fél (főként Batthyány) a saját álláspontjához.

26 A szabad királyi városok rendezésének közvetlen politikai érdekeket érintő vitájában Batthyány még a börtönügy tárgyalása során tanúsítottnál is nagyobb aktivitást fejtett ki. Batthyány szokatlanul vehemens részvételét magyarázza az a körülmény, hogy a városok rendezése nem pusztán a helyi önkormányzatok reformját jelentette, hanem (mivel szoros összefüggésben volt a városok országgyűlési szavazati jogával) az alkotmányosság és az abszolutizmus híveinek újabb nyílt kötélhúzását is; azt tudniillik, hogy ezáltal melyik fél jut több szavazathoz, nagyobb befolyáshoz a törvényhozásban. Amíg a kormány a sz. kir. városok jelenlegi magisztrátus és követválasztási rendszere mellett kívánta a — tőle szorosan függő — városi követek szavazatát növelni, az alsótáblán elfogadott liberális törvényjavaslat ehhez a városok belső választójogi reformját szabta feltételül. Az ellenzék javaslata szerint az egész városi lakosság (kvalifikáció nélkül) közvetlenül választhatta volna mind tisztviselőit, mind a követeit, a kormány felügyeleti jogát pedig törvény korlátozta volna, így juthatott volna az 52 megyei szavazat mellett tizenhat szavazat a városokra az alsótáblán. Miután Batthyány maga is a rendi ellenzék törvényjavaslatát tette a magáévá, szinte állandó vitában állt a főrendek többségével, akik épp az ellenkező nézetet képviselték: szűkre szabott választói kört, és közvetett választásokat akartak, ráadásul a magisztrátus élére egy kormány által kinevezendő, szinte korlátlan hatalmú főfelügyelőt kívántak állítani, így a városi önkormányzatok a kormány puszta végrehajtó szervévé degradálódtak volna.

27 Batthyány már a főrendi vita első napján, 1844. február 29-én kijelentette, és nem csupán a maga, hanem az egész mágnásellenzék nevében, hogy „reménylem, az összes táblának nézetét mondom ki, ha azt állítom, mikép in abstrakto senki sem veszi kérdésbe a királyi városoknak képviseleti jogát, hanem, hogy csak felfüggesztjük azt a királyi városok belszerkezetének elrendelésétől".

28 1844 márciusa a felsőtáblán szinte kizárólag a városi kérdés tárgyalásával telt, és Batthyánynak csaknem mindennap volt valami hozzáfűznivalója a törvénytervezet részletes vitájához. Március 20-án a kettős (közvetett) választás terve ellen emelt szót, mert ezt összeegyeztethetetlennek ítélte fő céljával, amely nem más, mint a „polgári öntudatnak és önmegbecsülésnek emelése". Március 22-én azt ellenezte, hogy a városok tanácsülésein már a 10