Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

lajdonos ekkor, nem mentesen bizonyos függetlenségi párti ízű retorikától sem — ám lényegében jogosan — fblháborodottan említette fel a főváros joghatóságán esett sérelmet: „...nem hihetem, hogy létezhet még más uraság is ... tiltakozhatnék és mégis! ... óvást tenni kénytelen vagyok ... fölkérve egész alázattal a Tek. fővárosi hatóságot, mint a főváros területén fekvő telkek fölött egyedüli törvényes uraságot, hogy engemet polgári jogaim szabad gyakorlásában kellően védeni méltóztatnék... Szomszédság. Annak ellenére, hogy az építési rendszabályok szigorúan előírták az építési telkek egymástól való függetlenségét és önállóságát, az építtetők közötti súrlódások gyakoriak voltak, s az ezt érintő panaszbeadványok rendszerint a szomszéd építési tevékenysége nyomán keletkezett anyagi hátrányokkal voltak kapcsolatosak.

94 A folyamodók gyakran a hatóság nem körültekintő eljárását nehezményezték, azt, hogy a szomszédot sújtó valamely bontási, épület-helyreállítási kötelezettség nyomán közvetett hátrányokat szenvednek. Amint az egyik panaszos fogalmazott: „...mert az a szomszédos épület szabályellenesen történt felépítése által összevissza zúzatott és lakhatatlanná vált, felerészben bontassam le, fele részben pedig a rongálásokat hozzam helyre vagyis a házat javítsam ki. ... Ez rám nézve nem csak leverő, hanem ily eljárás irányomban méltánytalan, amely tönkre tesz. ... Ne kívánja a tekintetes Hatóság még nagyobb káromat, mint a milyenbe önhibámon kívül, szomszédom és a volt hatóság mulasztása által jutottam.'

m A legjellemzőbbek persze a szomszéddal fennállott igen változatos, közvetlen konfliktusok voltak. Tipikusnak tekinthető egy tűzfal-helyreállítási ügyben például a beadványozó érvelése: „[Mert hatóságilag nem kényszeríthető arra, hogy] úgy építsem mint az szomszédomnak tetszik ... hanem igenis kényszeríthető, hogy úgy építsen, miszerint szomszédjának épületében kárt ne tegyen, mert őaz aki építtet, nekem erre sem kedvem sem pénzem nincs..."

96 Ám némelyek akkor is tollat ragadnak, ha nem is szenvedtek tényleges kárt, csupán a szomszéd tevékenysége által érezték veszélyeztetve birtokukat: „Birtokaink háborítatlan élvezetében és birtokterületünk éptartása érdekében [a szomszédos földleásások ellen] óvást kell emelnünk. "

91 Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem említenénk meg, hogy bizonyos esetekben a telekszomszédok néha az együttműködésre is hajlandóságot mutattak — a hatósággal fennállott konfliktusaik során. Amikor a Tanács például megtagadta az építési engedélyt egy faépületre, a mellette állott másik épület tűzbiztonságára hivatkozva, a folyamodó el tudta érni, hogy ,,a hatóság védelmét" élvező szomszéd nyilatkozatban adja hozzájárulását az építkezéshez, mely ugyanakkor nem változtatta meg a hatóság álláspontját.

9 Biztonság, forgalom, városesztétika. Az építési egedélyek elbírálásakor, mint utaltunk rá, a tűz- és épületbiztonság szempontja volt a legfontosabb. A fővárosi hatóság ezeken a területeken semmilyen engedményre nem volt hajlandó, s különösen a bécsi Ring Theater 1881-ben történt leégése után a tűzbiztonság kérdésében az építtetőt némelykor indokolatlan építészeti megoldásokra is kötelezte. A folyamodók ezekben az esetekben, miközben hevesen bírálták a tanácsi intézkedések merevségét, igyekeztek gyorsan végre is hajtani az igen részletes rendelkezéseket. Előfordult azonban, hogy az építtető sehogy sem jutott a várva várt használatbavételi engedélyhez, mert egyszerűen képtelen volt teljesíteni a helyszíni szemle nyomán elrendelt pótlólagos tűzbiztonsági módosításokat, így a Sugár úton csupán ideiglenes jelleggel létesíteni tervezett mu19